A férfi vízilabda válogatott másodszorra is kikapott, Cseh Laci a döntő közelébe sem került eddig. Mélyzuhanásban a magyar vizes-küldöttség, vagy csak pillanatnyi megingásról van szó?
A délelőtti meccset is elvesztette a magyar férfi vízilabda válogatott, ezúttal Montenegró ellen. Tudtuk, hogy nehéz meccs lesz, mindkét csapat egy-egy vereséggel indult neki az összecsapásnak. Mi a szerbektől, Montenegró az USA-tól kapott ki az első körben. Két nagyon komoly együttes ugrott a medencébe, az első gólt a montenegrói csapat lőtte be. Ez volt az első nagyon komoly baj… Innentől kezdve a magyar fiúk csak futottak az eredmény után, olykor-olykor egyenlítettek, de egyszer sem tudtak fordítani. A végeredmény 11:10 sajnos ismételten a miénk a kevesebb.
Már jobban játszottunk, mint a szerbek ellen, mondhatni egyenrangú felek tudtunk maradni. A védekezésre ezúttal kevés panaszunk lehet, ám a támadásaink sorra kudarcba fulladtak. Ellövöldöztük a labdát, az emberelőnyös helyzeteket nemigen sikerült meglovagolni, ziccereket lőttünk a kapusba és még a kapufa sem a mi oldalunkon játszott. Így könnyű jól védeni.
A védekezésre ezúttal nem sok panaszunk lehet… (Fotó: Kovács Anikó – MTI)
A kapusteljesítményre nálunk sem lehetett panasz, a második félidőben beállt Nagy Viktor fantasztikus védéseket mutatott be, folyamatosan mentette a helyzeteket és dobta fel a labdákat az egyenlítéshez. Nem sikerült. Rengeteg helyzetünk volt pedig, de még az utolsó másodpercekben is kimaradt ziccer. Nem csak mi voltunk ennyire enerváltak, a montenegrói csapat is hagyott ki kihagyhatatlan helyzeteket, ám ők kevesebbet hibáztak a védelemben, illetve jobban használták ki a mi hibáinkat. Ennek köszönhető az egy gólos győzelmük.
Nagy gondban van így már a magyar válogatott, a csoport harmadik helyéért kell küzdenünk. Hátra van még az amerikai, a román és a brit együttes. Papírforma szerint mindhárom együttest le tudjuk győzni, de mindig lehetnek meglepetések, nem szabad félvállról venni egyik csapatot sem. Bár azt hiszem két vereség után ez a csapat nem is tenné. Én még mindig bizakodom; sokkal nehezebb az út így a srácok előtt, de még mindig nem lehetetlen. Innen szép nyerni…
Szilágyi Áron olimpiai bajnok (Fotó: Kollár Péter – MTI)
Az egész nap fenségesen vívó Szilágyi Áron aranyérmet nyert egyéni versenyben tegnap, mellyel megszerezte a magyar küldöttség első aranyát a londoni olimpián.
Szilágyi Áron a londoni olimpia második napján kifogásolhatatlan vívással jutott döntőbe. A 22 éves fiatal sportoló 2007-ben (17 évesen) csapatban lett világbajnok, tavaly pedig az EB-n bronzérmes lett. Szilágyi Áron teljesítménye 2008-as (18 éves) pekingi olimpián „csak” arra volt elég, hogy a legjobb 16-ba kerüljön, tegnap viszont hihetetlen higgadtságról és tudásról tett tanúbizonyságot.
Szilágyi három győzelemmel jutott az elődöntőig. A maláj Ju Peng Kean (15-1) felett aratott győzelme után a címvédő kínai Csung Mant ejtette ki határozottan, majd 15-13-ra a német Max Hartung is legyőzte. A döntőbe jutásért az utóbbi három világbajnokságon aranyérmes orosz Nyikolaj Kovaljov-ot kellett még helyben hagyni, ami sikerült is (15-7).
A döntőt Szilágyi Áron szinte eksztázisban vitte 7-0-ig. Az olasz ellenfél (Diego Occhiuzzi) szinte szóhoz sem juthatott, majd az egyperces pihenő után fel tudod jönni 9-6-ra, ám a magabiztosan teljesítő Áront nem tudta megállítani, hamar 12-6 lett az állás. Már csak három tusra volt Áron az aranytól. 12-7 után védés-visszavágással 13-7, majd indított támadással 14-7. A találat után rövid „ápolás” az olasz lába begörcsölt, Szilágyi segített ápolni. A következő támadás szintén tussal végződött 15-8! Gratulálunk Áron!
Megkezdte szereplését a magyar férfi vízilabda válogatott a londoni olimpián. A szerb válogatott volt az első ellenfél, nem úgy sikerült a bemutatkozás, ahogyan azt a „kemény fiúk” várták.
Izgul a magyar kispad – Fotó: Gabriel Bouys / AFP
Sokan ültünk le tegnap délután a tévé képernyője elé, nagy várakozással és hatalmas izgalommal. A magyar férfi vízilabda válogatott nagy riválisával, a szerbekkel kezdett az olimpián. Általában azért sikerül 1-2 góllal felülkerekednünk, de megesik, hogy kikapunk ugyanennyivel. De hogy 14-10-re, négy góllal kikapjunk tőlük, arra szerintem nem nagyon volt eddig példa.
Rosszul játszott a válogatott. Általában mindig van egy valaki, aki észnél van és húzni képes a csapatot, ám enélkül elvesztünk… Most is volt egy ilyen emberünk, Szécsi Zoltán, a kapus. Hihetetlen bravúros védéseket mutatott be, ziccereket fogott, viszont ennek ellenére a kapuból elég nehéz húzni egy csapatot.
Nem azt mondom, hogy mindenki rosszul játszott, voltak azért szép villanások Varga Dániel, Madaras Norbert, Varga Tamás, Kásás Tamás, vagy Kiss Gergő részéről is, de mégsem indult el az az őrült hév, amivel a srácok játszani tudnak.
Lassú, pontatlan passzok, rossz védekezés és rossz támadás. Idegesen játszottunk, kapkodva, mivel éreztük, hogy szép lassan megfognak minket a szerbek. Eldobált labdák sorozata, szinte semmi távoli próbálkozás, csupán az emberelőnyök kihasználása írható pozitívumként a csapat számlájára. Ez azonban elvárás egy háromszoros olimpiai bajnok team-mel szemben.
A szerbek látták a zavarunk és ember-ember elleni egy-egyes játékban meg tudtak verni minket. Nem lettek jobbak nálunk, nem kell megijedni, csak meglátták a lehetőséget és világbajnok csapathoz mérten kihasználták azt.
Szécsi Zoltán nyilatkozata pontosan összegzi a tegnapi meccset: „Azért, mert elöl nem lőttünk gólokat, hátul is idegesek lettünk, már mindenáron gólt akartunk lőni, és ebből lett az, hogy hátul nem koncentráltunk eléggé. Ők ezt szépen kihasználták, annyira vannak jó játékosok, hogy ha egy az egyben nagy területet adunk, akkor megkapják öt méterről a szabaddobást, azt vagy jól belövöldözgetik vagy kiállítást szereznek belőle, amit aztán vagy jól belövöldöznek vagy nem.” (forrás: sportgeza.hu)
Kedden jön a folytatás, egy semmivel sem könnyebb ellenfél, Montenegro ellen. Nincs szerencséjük a fiúknak, rögtön két szerb csapattal kezdhetik az olimpiát.
Volt már nehéz a kezdet, reméljük a jól ismert folytatás következik.
Az egész világ már visszaszámol, holnap indul az olimpia… Ki hogyan készül fel főként mentálisan, akár a címvédésre is.
Nézzünk szét egy kicsit sportolói fronton, ki hogyan ugrik fejest a holnap kezdődő Londoni olimpiába.
Hál’ Istennek van jó pár magyar sportoló, akiktől az előző évek tapasztalatai alapján is sikereket és eredményeket várhatunk. Iszonyatosan nagy lehet a nyomás, komolyan becsülöm ezeket az embereket, hogy újból és újból nekiugranak.
Hogy csak a „legkeményebbeket” említsem, a háromszoros olimpiai bajnok férfi vízilabda válogatott ismét címet védeni készül. Kiss Gergő elárulta, hogy sokszor a mentális erő és tartás nagyobb százalékban számít, mint hogy valaki tehetséges-e.
Janics Natasa és Kovács Kati
Janics Natasa és Kovács Kati, az örökifjú arany kajak páros azzal készíti és bíztatja magát, hogy számukra nincs ellenfél, senki nem olyan erős, mint ők. Janics a magabiztosabb, ő tudja, hogy nincs nála/náluk gyorsabb a mezőnyben, míg Kovács próbálja az esélyeket latolgatni, kire kell azért odafigyelni. Azt hiszem ez a szív és az ész kettőse egy hajóban, eddig legyőzhetetlennek bizonyult.
Cseh Laci, többszörös olimpiai második úszónk idén is versenybe száll a hírhedt amerikai kettős, Ryan Lochte és Michael Phelps ellen. Laci tisztában van ellenfelei képességeivel, de bízik képességeiben, bármi megtörténhet.
Én mindannyiuknak és természetesen az egész magyar csapatnak szorítok, és sikerekben gazdag olimpiát kívánok.
Pár napja felröppent a hír, hogy ismét dopping ügybe keveredett egy magyar atléta. Fazekas Róbert ügyvédje tegnap megerősítette, hogy ügyfeléről van szó.
Fazekas Róbert 2010-ben, egy barcelonai versenyen Fotó: SITA/AP – illusztráció
Akkor röviden vázolnám a történetet: Adott egy Európa bajnok, világbajnoki második helyezett diszkoszvető srác, aki az athéni olimpián elkövetett egy hülyeséget. Doppingolt. Védekezett, titkolózott, elfutott a mintavétel elől, le is bukott, meg is büntették. Letelt a 2 éves eltiltása és újra versenyezni kezdett. Pekingben a fokozott ellenőrzések mellett sem történt baj, 8. lett az olimpián. És ismét eltelt 4 év, Fazekas a felkészülésének finisében van, mire megjelenik egy cikk, hogy a magyar atléta csapatból valaki pozitív mintát adott a MACS (Magyar Anti-dopping csoport) ellenőrzésén. Nagy a titkolózás, bár azt azért sikerül kideríteni, hogy a sportoló B tesztet készített… Mire az is pozitív lesz, a MOB nem nevezi őt a londoni olimpiára. Az ügyet dr. Czeglédy Csaba, ügyvéd szavai zárják, miszerint ez a magyar sportoló ügyfele, Fazekas Róbert.
Vizsgáljuk meg ezt az esetet egy kissé.
A diszkoszvetés egy olyan sportág, ahol eléggé jó erőben kell lennie a versenyzőnek. Az eredmény elérésére viszonylag sok ENGEDÉLYEZETT készítmény kapható. Vitaminok, táplálék-kiegészítők, amit csak akarsz… Fazekas nyilván szedte ezeket a szereket, tudta szerint legálisan. De mi van, ha ezekből egy kicsivel többet szed be? Például megfázott és több C vitamint szed, vagy több immunerősítőt. Máris kimutat valami csekély kis „drogot” a doppingteszt. Nyilván úgy van ez kitalálva, hogy egy megfázás miatt ne legyen baj. De például a kávé is fent van a doppinglistán, aminek túladagolása sokszor esélyes…
A zöld tea megzavarhatja a dopping teszt eredményét
Egy másik problémám az, hogy csupán akkora mennyiségű anyagot (1 ng/ml stanozolol) találtak Fazekas mintájában, amit a WADA (World Anti-Dopping Agency) laboratóriumaiban alig tudnak kimutatni, az ennél kevesebb mennyiség pedig már kimutathatatlan. Na most hogy is van ez? Megszabnak egy határt, amin felül doppingolásnak számít a vitaminbevitel, de ez a szám a minimálisan kimutatható adat? Akkor, ha valakinek lassabban, vagy kevésbé dolgozza fel a szervezete a bevitt táplálék-kiegészítőket, akkor az már doppingol? Csupán mert lassabb az anyagcseréje? Nyilván ezzel nem azt állítom, hogy Fazekas anyagcseréjével gondok vannak, csak elgondolkodtam egy feltevésen…
Doppingteszt
Ami meg végképp sántít az ügyben, az a B-próba, azaz a második pozitív teszt. Fazekast már kizárták egy olimpiáról, küzdött és el is érte, hogy ott lehessen a következőn, ahol minden tisztán megy (pedig a magyar atlétákat szinte naponta ellenőrizték), majd az ez utáni játékok előtt megcsináltatja a kötelező doppingtesztet, ami pozitív eredményt hoz. Ezen csodálkozik, és hogy tisztára mossa a nevét kér egy kontroll tesztet, ami az elsőt igazolja. Ki az a bolond, aki – ha valóban doppingol – kér egy másik tesztet, kifizeti zsebből az amúgy nem kevés díját, majd az is pozitív lesz és eltiltatja magát az olimpiai részvételtől. Most ő vagy nem akar részt venni a londoni játékokon, esetleg dzsedi-ereje van, amivel befolyásolni tudja a teszteket, ám ez esetben elhagyta az erő, vagy nem doppingolt (legalábbis nem tudott róla).
Nem állítom, hogy nem sáros Fazekas, hogy biztosan nem használt szereket – hiszen mindenki: atléták, úszók, tornászok, súlyemelők… használnak doppingszereket, csak a kimutatható határ alatt – de annyi zsákutca van ebben az ügyben, hogy nem lehet csak úgy lehajtott fejjel elmenni mellette.
Sajnálom, hogy az elmúlt olimpiák – amiknek egyik jelszava a „fair-play” kellene, hogy legyen – beárnyékolódnak valami ennyire elkeserítő üggyel, amit képesek vagyunk egy vállrándítással nyugtázni.
A délelőtti meccset is elvesztette a magyar férfi vízilabda válogatott, ezúttal Montenegró ellen. Tudtuk, hogy nehéz meccs lesz, mindkét csapat egy-egy vereséggel indult neki az összecsapásnak. Mi a szerbektől, Montenegró az USA-tól kapott ki az első körben. Két nagyon komoly együttes ugrott a medencébe, az első gólt a montenegrói csapat lőtte be. Ez volt az első nagyon komoly baj… Innentől kezdve a magyar fiúk csak futottak az eredmény után, olykor-olykor egyenlítettek, de egyszer sem tudtak fordítani. A végeredmény 11:10 sajnos ismételten a miénk a kevesebb.
