Tegnap kifejtettem a véleményem a tollaslabdával kapcsolatban, olvassa aki még nem tette. Ma reggel kezembe fogtam a Metropol-t és megdöbbenve tapasztaltam, hogy még a tollason is CSALNAK! Olimpián – de egyébként bármilyen sporteseményen – csalni gerinctelenségről, felkészületlenségről, lustaságról a mindenkori sportoló személyiségéről tesz tanúbizonyságot. Arra, hogy – a sportnak csak jóindulattal nevezhető – tollaslabdán csalni minek minősül, szavakat nem találok.
Pitiáner és egyáltalán nem profi, pláne nem olimpiára való. Szántszándékkal vonalon túlra ütött labdák(?), direkt elrontott, hálóba ütött szervák jellemezték a tegnapi tollas mérkőzéseket. Na jó nem az összeset…
A „csaló” jelző nyolc női tollaslabdázót illet, akiket egyébként ki is zártak a párosok versenyéből. Az érintettek csalással próbálták meg manipulálni a „mérkőzések” kimenetelét, azért, hogy könnyebb ellenfeleket és ne honfitársakat kapjanak ellenfélül az elkövetkezendő meccseken.
Az egyik említett mérkőzés felvételén tisztán látszik, hogy mind a kínai, mind a dél-koreai páros arra hajt, hogy ne ők kerüljenek ki győztesen a csatából. Az egyik játékvezető figyelmeztette is lánykákat, hogy emiatt kizárás jár. Nem nagyon hatotta meg őket. De mit panaszkodok? Legalább kicsit izgalmassá vált a tollaslabda világa, vagy nem?
Meg is lett az eredménye délután ki is zárták a két dél-koreai, a kínai és az indonéz csapatot, így át kellett szervezni a negyeddöntő mezőnyét. Jól fogalmazott Jacques Rogge – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke -, szerinte ugyanis az ilyen és ehhez hasonló esetek aláássák az olimpia hírnevét. A kínai tollaslabda szövetség szintén el kezdett vizsgálódni az ügyben, majd elmondták, hogy elítélnek minden olyan tettet, „ami sérti a sport szellemét és erkölcseit”. (Még jó.)
Az eset kicsit elgondolkodtatott és arra jutottam, hogy nem szabad itt megállni. Elképzeltem egy olyan boksz mérkőzést, ahol a bokszolóknak minden áron ütést kéne szerezni és ha az ütés mégsem érkezik, hát saját magukat pofoznák, az ellenfélnek természetesen azonos idő alatt több pofont kell begyűjtenie vagy legalábbis meg kéne akadályoznia a másikat…
A tegnapi Gyurta-győzelem után napvilágra került egy videó, amelyen Szántó Dávid saját nappalijából közvetíti a második magyar aranyérem megszerzését. A videó, de inkább a komment nagyszerű. Felmerült bennem tehát a kérdés: Hová tűnt Szántó?
Szántó Dávid több mint tíz évet töltött el a Magyar Televíziónál, mint sportriporter és műsorvezető. Igazi nagy tehetség, még Vitray Tamás fedezte fel, ám kezdetben kevesen hittek benne, mégis felküzdötte magát. Hangja éveken keresztül összefonódott – főként – az úszás közvetítésekkel. Hevesen szurkolva, hatalmas szakmai tudással, informatív módon tudott közvetíteni. Egyszerre volt emberi és hétköznapi, valamint profi kommentátor. Kevesen tudják azt, amit ő így. Nagyon sajnálom, hogy Londonban nem hallhatom a hangját. De miért is hagyta ő ott a jó öreg közszolgálati televíziót? Sok találgatás volt azzal kapcsolatban, hogy esetleg megromlott a viszonya Schulek Csaba főszerkesztővel, ám mindketten cáfolták ezeket a híreket. Nyilván kevés a pénz és a kihívás is. Egy harmincas évei elején lévő fiatalemberről beszélünk, aki már húsz évesen az MTV-nél dolgozott. Hosszú az a tíz év… Egy idő után már nincs új kihívás, nincsenek színes feladatok, mindig csak ugyan azzal kell megbirkózni. Szántó Dávid egy fiatal, lendületes ember, akinek nem elég egy langyos vízben ülni, inkább elmegy szerencsét próbálni. Végül is, az is egy kihívás.
Amikor távozott a televíziótól – novemberben – azt nyilatkozta, hogy vannak már ajánlatai, de azóta sem halljuk sehol a nevét, vagy a hangját. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy ne talált volna munkát, de azt is, hogy csendben maradjon…
Hallatta is a hangját. Megjelent ugyanis egy videó, amin saját nappalijában a televízió képernyője előtt ülve kommentálja végig Gyurta Dani parádés győzelmét. Percek alatt elterjedt a „közvetítés”, már az eredeti kommentátorral, Deák Horváth Péterrel versenyeztetik. Nem tisztem eldönteni ezt a kérdést, nem is érdemes ezen rágódni szerintem. Az azonban biztos, hogy Szántó olyan élvezettel, izgalommal és profizmussal kommentálja végig az úszást, úgy láttatja a történteket, hogy szinte én is látom a versenyt, annak ellenére, hogy az nem is szerepel a felvételen. Érdemes az eredeti felvételt együtt nézni Szántó kommentjével, igazán nagy élmény.
Nekem személy szerint nagyon hiányzik az olimpiai közvetítésekből, de megértem, ha többre vágyik; ez a jó hozzáállás, ettől lesz valaki sikeres ember.
Van egy-két sportág, amiről valószínűleg sosem beszél senki. Nem tudom ennek a pontos okát, de van egy sejtésem. A tollaslabda pont egy ilyen játék…
„A tollaslabda ütővel játszott játék, melyet egymással szemben álló két játékos (egyéni), vagy két-két játékos (páros) játszik. Az ellenfelek egy téglalap alakú pálya két felén foglalják el helyüket, amelyeket háló választ egymástól. (Angol neve badminton.)”
Wikipédia
Ez a pontos definíciója a tollaslabda nevű játéknak. Gyakorlatilag ugyan azok a szabályai, mint a tenisznek, egy-két apróságban tér csak el, valamint abban, hogy ezt 21 pontig játszák. Nem mondható magyar sikersportágnak, ám ahogy elnézegettem a Magyar Tollaslabda Szövetség honlapját, hazánkban is népszerű ez a játék. Világversenyek is vannak, kis hazánk inkább csak az EB-n képviselteti magát, egyenlőre kevés sikerrel. Van azonban egy gyorstollaslabda nevű valami, amiben sok-sok érmet szereztek már a magyar fiúk és lányok, de én ezt már nem tudom követni.
Na, de ami a lényeg, a tollaslabda 1992 óta szerepel (újfent) az olimpiák műsorán, viszonylag fiatal még a sportág. Magyar versenyző nincs, meg érdeklődés sem sok, a SportGézán egyetlen cikket találtam, ami magát a szabályokat és nagy neveket írja le az olimpia miatt. Pedig már javában zajlanak a versenyek.
Gyorstollas
Ez engem nagyon elszomorít. Van egy sportág, ami egy másik, nála sokkal sikeresebb másolata/torzulata, alig-alig nézik, minden világversenyen ázsiai fölény van (mért nem elég egy Ázsia Bajnokság belőle?!) és mégis olimpiai versenyszám. A bajom csak annyi, hogy ez a nem túl népszerű és nem is túl értelmes játék foglalja a helyet a sokkal izgalmasabb, közkedveltebb sportokkal szemben. Iszonyatosan lecsökkent az olimpián résztvevő sportágak száma, ám bekerültek ilyen és ehhez hasonlók, mondván „népszerűsítés”. Minek? Nem is közvetítik, nem is fogy rá a jegy, csak az a pár nemzet élvezi, akiknek érdekeltsége van benne. Az olimpia egyik legfontosabb gondolata, hogy bármelyik nemzet bármelyik versenyzője találkozhat bármelyik másikkal, összemérhetik erejüket, megmutatkozhatnak a világ előtt, akár országuk egyedüli indulójaként is. De ha ez senkit nem érdekel, akkor ez egy rossz feltevés, vagy rossz választás…
Ott van például a kajak-kenu (tudom, hogy magyar sikersportág, de nem ezért említem), az egyik legkedveltebb és legnépszerűbb sportág az olimpiákon. Az előző pár olimpián kihúztak a versenyprogramból egy csomó számot. A női számokból például csupán négy maradt. Nincsenek 1000 méteres futamok és négyesből is csak egy. A férfi számoknál sem jobb a helyzet, ott az 500-as számok maradnak ki teljesen. Elszomorít ez a helyzet és az, hogy miért áldozzuk be ezeket a klasszikus számokat. Tollaslabda, ráadásul 5 különböző számban…
Persze én ne vagyok NOB tag, nem érthetem ezt. De ha az lennék…
És akkor most jöjjön egy csemege. Sokáig tűnődtem vajon ide soroljam-e/ajánljam-e ez a filmet, mert tisztában vagyok vele, hogy a XXI. század gyermeke nem repes a fekete-fehér filmekért pláne, ha dokumentum film is, de úgy gondolom belefér, sőt…
Olimpia (I. A nemzetek ünnepe, II. A szépség ünnepe)
Mint említettem, elképzelhető hogy többeteknél nem túl „bejövős” egy fekete-fehér, dokumentumfilm, de ha már olimpiai/olimpiákról szóló filmeket sorolunk fel, nem lehet kihagyni Leni Riefenstahl rendező alkotása, az 1936-os berlini olimpiát lencsevégre kapó Olimpia című film. A rendező szabad kezet kapott Hitlertől és mellé 2.000.000 márkát a kétrészes dokumentumfilm elkészítésére. Bár az utómunkálatok két évig tartottak Riefenstahl ezúttal is megfelelt az elvárásoknak.
Részlet a filmből
A kétrészes filmet – A Nemzetek ünnepe, A Szépség ünnepe – 1938. április 20-án mutatták be Hitler születésnapján. Filmtörténeti szempontból is nagyon jelentős mérföldkőnek számít az Olimpia. Schubert Gusztáv a Filmvilág egykori rovatvezetője így fogalmazott a filmmel kapcsolatban: „Tömény vizuálerotika”. Az Olimpia-film a kor technikai újításait is felvonultatja. Itt jelenik meg először a légi felvétel, a futók mellett száguldozó kamera és a teleobjektív. Egyébként ez a film volt Riefenstahl utolsó közös munkája a nemzetiszocialistákkal.
És akkor most egy kicsit Riefenstahl-ról. Hogyan lett a rendezőnő a Führer propagandafilmese? Leni színésznő és táncosnő volt, amikor Hitler felfigyelt rá, és az érdeklődés viszonzásra talált. Az ambiciózus Leni 1932 májusában Hitlernek írt levelében mély hódolatát fejezte ki a Führer iránt, melyet követően találkoztak is. Riefenstahl több propaganda filmet is – amik filmtörténeti szempontból szintén jelentősek – forgatott Hitlerről, a náci ideológiáról és eszményrendszerről, valamint az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) működéséről.
A Lake Placid-ban megrendezett XIII. téli olimpia hivatalos plakátja
Hűsítsük le magunkat a terrortámadás tüze után egy kis jéggel és irány az 1980-as téli olimpia. Helyszín: Amerikai Egyesült Államok, New York állam, Lake Placid.
Csoda a jégen
Atléták, futók és még terrortámadás is volt terítéken, ezúttal azonban tekintsünk át egy kicsit az amerikai hokicsapatra és a róluk, illetve elképesztő teljesítményükről és mindent elsöprő győzelmükről szóló filmre. A 2004-es Csoda a jégen film azt dolgozza fel, hogy az amerikai edző – Kurt Russel alakításában – hogyan verbuvál az amatőrökből hokicsapatot alig néhány hónap alatt a téli olimpián rájuk váró összecsapásokra.
Az amatőrökből álló amerika jégkorong csapat elsöprő győzelmet aratott a szovjetek felett…
Mindenféle kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy 1980. február 22-én a New York-i Lake Placidban, a jégkorong történetének egyik, ha nem a legfantasztikusabb győzelme született. A házigazda Egyesült Államok csapata a téli olimpia utolsó előtti napján a négyes döntő első mérkőzésén 4:3-ra verte meg a Szovjetuniót és megnyerte az XIII. téli olimpiát. A hokicsapat győzelme felért egy csodával, tagjait pedig nemzeti hősként tisztelték hazájukban. Gavin O’Connor – a rendező – Kurt Russel-el és Eddie Cahill-el karöltve méltó emléket állítottak az 1980-as elsöprő amerikai győzelemnek.
Pitiáner és egyáltalán nem profi, pláne nem olimpiára való. Szántszándékkal vonalon túlra ütött labdák(?), direkt elrontott, hálóba ütött szervák jellemezték a tegnapi tollas mérkőzéseket. Na jó nem az összeset…
