A fejünkben élő „tolmács” történeket mesél, hogy legyen értelme a világnak (2. rész)

Szerző: | 2012 08 3. | Életmód

Az agy tudatos folyamatai lassúak, mint ahogyan a tudatos döntések is. Ahogy az ember sétál, minden a vizuális és hanganyag a thalamusba (az agy „jelfogó” állomása) érkezeik. Ezek után az impulzusok küldésre kerülnek az agykéregbe, majd onnan a frontális kéregbe. A frontális kéregbe kerülve az információk beindítanak magasabb agyi funkciókat és nagy valószínűséggel ezek bekerülnek a „tudatfolyamba” és ekkor válik tudatossá az ember számára az információ (ott egy kígyó!). A kígyó csörgője hallatán, a memória egy információ halmazt küld el, arról, hogy a csörgőkígyók mérges kígyók és arról, hogy milyen következményekkel jár ha megmar minket. Hozok egy döntést (Nem akarom, hogy megmarjon), gyorsan kiszámolom, milyen messze vagyok a kígyótól és felteszem magamnak a kérdést: Meg kell-e változtatnom a sebességemet és irányomat? Igen, hátrébb kéne mennem. Az utasítás küldésre kerül ami az izmokat beindítja és megteszik amit kell.

Ez a folyamat hosszú időt vesz igénybe, akár 2-3 másodpercet is. De szerencsére ez nem következik be. Az agy a tudatos folyamatok mellett beindít egy lerövidített tudatalatti folyamatot is az amygdalán keresztül, ami közvetlenül a thalamus alatt található és mindent figyelemmel kísér. Ha egy mintában veszélyhez kapcsolódó élményt tartalmaz azt az amygdala felismeri és küld egy direkt impulzust az agykéregbe, ami aktiválja a harcol vagy menekülj választ. Automatikusan hátraugrik az ember mielőtt rájönne, hogy miért.

Ha ilyenkor megkérdezel egy embert, hogy miért ugrott hátra, azt mondaná, azért mert azt hiszi egy kígyót látott. A valóság azonban az, hogy hamarabb hátraugrott, minthogy észlelte volna a kígyót. Az illető magyarázata gyakorlatilag egy „utórengés” ami benne maradt a tudatos rendszerben. Amikor megválaszolja a kérdést, az agy értelmet ad a múltbéli eseményeknek, így azt hiszi, hogy amit mond az igaz.

 

Folyt. köv. jövő héten.

A fejünkben élő „tolmács” történeket mesél, hogy legyen értelme a világnak (1. rész)

Szerző: | 2012 08 3. | Életmód

Michael Gazzaniga a Kaliforniai Egyetem egyik vezető neurológusa évtizedeken keresztül olyan páciensekkel dolgozott, akiknek az agyá műtéti úton ketté kellett választani. Könyvében a Who’s in Charge: Free Will and the Science of the Brain (magyarul: Ki a felelős?: Szabad akarat és az agy tudománya) arról beszél, hogy a fent említett eljárás, mit fed fel az emberi tudatról.

Mi emberek azt gondolnánk, hogy tudatosan és szándékosan hozzuk döntéseket. Mind úgy érezzük, hogy csodálatosan egységes mentális gépek vagyunk, amit az agyunk vezérel. Ez nem így van. Nincs fő irányító egység, ami az összes többi agyi funkciót ellenörzi. Az agyban milliónyi „processzor” található, amik fontos döntéseket hoznak. „Nincs egy főnök az agyban.” Biztosan nem te irányítod a saját agyad. Sikerült valaha arra utasítani az agyad, hogy azonnal fogja be és menjen aludni?

Egy erős illúzió, hogy mi magunk hozunk döntéseket, amit szinte lehetetlen megtörni. Igaz, ami igaz nincs – vagy legalábbis kevés – okunk van rá, hogy megtörjük, hiszen jól szolgált minket embereket. Arra azonban van okunk, hogy megpróbáljuk megérteni, honnan is jön ez az egész? Ha megértjük, hogy miért érezzük magunkat felelősnek az egészért, akkor azt is megérthetjük, hogy miért és hogyan észlelünk, gondolkodunk olykor-olykor hibásan.

Az evolúció során kialakultak bizonyos tudat alatti folyamatok, amiknek köszönhetően életben maradhattunk. Például ha egy sivatagban mászkálunk, automatikusan félreugrunk a kígyók elől, de még a sisegő fű elől is, aminek olyan hangja van mint egy csörgőkígyónak. Ha ezeket a „döntéseket” mind tudatosan kéne meghoznunk, valószínűleg nem ugrándoznánk el a rezgő fű elől, de nagyobb eséllyel marna meg minket egy kígyó.