Michael Gazzaniga a Kaliforniai Egyetem egyik vezető neurológusa évtizedeken keresztül olyan páciensekkel dolgozott, akiknek az agyá műtéti úton ketté kellett választani. Könyvében a Who’s in Charge: Free Will and the Science of the Brain (magyarul: Ki a felelős?: Szabad akarat és az agy tudománya) arról beszél, hogy a fent említett eljárás, mit fed fel az emberi tudatról.
Mi emberek azt gondolnánk, hogy tudatosan és szándékosan hozzuk döntéseket. Mind úgy érezzük, hogy csodálatosan egységes mentális gépek vagyunk, amit az agyunk vezérel. Ez nem így van. Nincs fő irányító egység, ami az összes többi agyi funkciót ellenörzi. Az agyban milliónyi „processzor” található, amik fontos döntéseket hoznak. „Nincs egy főnök az agyban.” Biztosan nem te irányítod a saját agyad. Sikerült valaha arra utasítani az agyad, hogy azonnal fogja be és menjen aludni?
Egy erős illúzió, hogy mi magunk hozunk döntéseket, amit szinte lehetetlen megtörni. Igaz, ami igaz nincs – vagy legalábbis kevés – okunk van rá, hogy megtörjük, hiszen jól szolgált minket embereket. Arra azonban van okunk, hogy megpróbáljuk megérteni, honnan is jön ez az egész? Ha megértjük, hogy miért érezzük magunkat felelősnek az egészért, akkor azt is megérthetjük, hogy miért és hogyan észlelünk, gondolkodunk olykor-olykor hibásan.
Az evolúció során kialakultak bizonyos tudat alatti folyamatok, amiknek köszönhetően életben maradhattunk. Például ha egy sivatagban mászkálunk, automatikusan félreugrunk a kígyók elől, de még a sisegő fű elől is, aminek olyan hangja van mint egy csörgőkígyónak. Ha ezeket a „döntéseket” mind tudatosan kéne meghoznunk, valószínűleg nem ugrándoznánk el a rezgő fű elől, de nagyobb eséllyel marna meg minket egy kígyó.