A tegnapi Gyurta-győzelem után napvilágra került egy videó, amelyen Szántó Dávid saját nappalijából közvetíti a második magyar aranyérem megszerzését. A videó, de inkább a komment nagyszerű. Felmerült bennem tehát a kérdés: Hová tűnt Szántó?
Szántó Dávid több mint tíz évet töltött el a Magyar Televíziónál, mint sportriporter és műsorvezető. Igazi nagy tehetség, még Vitray Tamás fedezte fel, ám kezdetben kevesen hittek benne, mégis felküzdötte magát. Hangja éveken keresztül összefonódott – főként – az úszás közvetítésekkel. Hevesen szurkolva, hatalmas szakmai tudással, informatív módon tudott közvetíteni. Egyszerre volt emberi és hétköznapi, valamint profi kommentátor. Kevesen tudják azt, amit ő így. Nagyon sajnálom, hogy Londonban nem hallhatom a hangját. De miért is hagyta ő ott a jó öreg közszolgálati televíziót? Sok találgatás volt azzal kapcsolatban, hogy esetleg megromlott a viszonya Schulek Csaba főszerkesztővel, ám mindketten cáfolták ezeket a híreket. Nyilván kevés a pénz és a kihívás is. Egy harmincas évei elején lévő fiatalemberről beszélünk, aki már húsz évesen az MTV-nél dolgozott. Hosszú az a tíz év… Egy idő után már nincs új kihívás, nincsenek színes feladatok, mindig csak ugyan azzal kell megbirkózni. Szántó Dávid egy fiatal, lendületes ember, akinek nem elég egy langyos vízben ülni, inkább elmegy szerencsét próbálni. Végül is, az is egy kihívás.
Amikor távozott a televíziótól – novemberben – azt nyilatkozta, hogy vannak már ajánlatai, de azóta sem halljuk sehol a nevét, vagy a hangját. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy ne talált volna munkát, de azt is, hogy csendben maradjon…
Hallatta is a hangját. Megjelent ugyanis egy videó, amin saját nappalijában a televízió képernyője előtt ülve kommentálja végig Gyurta Dani parádés győzelmét. Percek alatt elterjedt a „közvetítés”, már az eredeti kommentátorral, Deák Horváth Péterrel versenyeztetik. Nem tisztem eldönteni ezt a kérdést, nem is érdemes ezen rágódni szerintem. Az azonban biztos, hogy Szántó olyan élvezettel, izgalommal és profizmussal kommentálja végig az úszást, úgy láttatja a történteket, hogy szinte én is látom a versenyt, annak ellenére, hogy az nem is szerepel a felvételen. Érdemes az eredeti felvételt együtt nézni Szántó kommentjével, igazán nagy élmény.
Nekem személy szerint nagyon hiányzik az olimpiai közvetítésekből, de megértem, ha többre vágyik; ez a jó hozzáállás, ettől lesz valaki sikeres ember.
A magyar férfi vízilabda válogatott délelőtt második vereségét is begyűjtötte. Ezúttal kevesebb volt a gólkülönbség (Magyarország-Montenegró 10:11), de a válogatottnak így már nehezebb a dolga. Csütörtökön délután Románia ellen játszunk, majd szombaton este a britek kerülnek terítékre. Na de mi a helyzet az úszással? Mi van a londoni vízben?
Az úszó versenyeken sem fényesebb a helyzet, legnagyobb reménységünknek – Cseh Lacinak – sem jön össze semmi. Először a 400 vegyes, majd a 200 pillangó döntőjéről csúszott le. A 400 vegyes elődöntőjében Michael Phelps-et követte, együtt érkeztek elsőként a célba, ám még ez sem volt elég egy döntős szerepléshez. Laci csalódott volt, elmondta, az ő hibája, nem lett volna szabad Phelps gyorsaságát alapul venni (de ki gondolta volna, hogy az ő ideje is csak éppen hogy elég lesz a döntőre). Aztán tegnap jött a 200 pillangó elődöntője, amit már nem lehet Phelps lassúságára fogni, ő ugyanis megnyerte futamát, míg Laci csak a hetedik helyen ért célba, még a másik magyar – Biczó Bence – is megelőzte, de sajnos ő is lecsúszott a döntőről. Pechesek a magyarok a vízben, alig-alig van sikerünk. Ritka, hogy ennyire ne menjen senkinek. Mintha valami lenne a vízben…
Persze vannak sikerek is, csak kevés. Hosszú Katinka döntős 200 vegyesen, illetve a női vízilabda válogatott erősen meg tudta szorongatni az olimpiai aranyesélyes amerikai válogatottat. (Azoknak, akik nem nagyon néznek vízilabdát az amerikai válogatott a nőknél hasonló „erősségű” ellenfél, mint a férfiaknál Szerbia vagy Montenegró.)
Én nagyon szurkolok, hogy legyen most már ez az uszoda is ugyan olyan sikeres helyszín, mint az ExCel csarnok, ahol az eddigi három magyar érem született.
Szilágyi Áron, kardozó – arany Ungvári Miklós, dzsúdó – ezüst Csernoviczki Éva, dzsúdó – bronz
A férfi vízilabda válogatott másodszorra is kikapott, Cseh Laci a döntő közelébe sem került eddig. Mélyzuhanásban a magyar vizes-küldöttség, vagy csak pillanatnyi megingásról van szó?
A délelőtti meccset is elvesztette a magyar férfi vízilabda válogatott, ezúttal Montenegró ellen. Tudtuk, hogy nehéz meccs lesz, mindkét csapat egy-egy vereséggel indult neki az összecsapásnak. Mi a szerbektől, Montenegró az USA-tól kapott ki az első körben. Két nagyon komoly együttes ugrott a medencébe, az első gólt a montenegrói csapat lőtte be. Ez volt az első nagyon komoly baj… Innentől kezdve a magyar fiúk csak futottak az eredmény után, olykor-olykor egyenlítettek, de egyszer sem tudtak fordítani. A végeredmény 11:10 sajnos ismételten a miénk a kevesebb.
Már jobban játszottunk, mint a szerbek ellen, mondhatni egyenrangú felek tudtunk maradni. A védekezésre ezúttal kevés panaszunk lehet, ám a támadásaink sorra kudarcba fulladtak. Ellövöldöztük a labdát, az emberelőnyös helyzeteket nemigen sikerült meglovagolni, ziccereket lőttünk a kapusba és még a kapufa sem a mi oldalunkon játszott. Így könnyű jól védeni.
A védekezésre ezúttal nem sok panaszunk lehet… (Fotó: Kovács Anikó – MTI)
A kapusteljesítményre nálunk sem lehetett panasz, a második félidőben beállt Nagy Viktor fantasztikus védéseket mutatott be, folyamatosan mentette a helyzeteket és dobta fel a labdákat az egyenlítéshez. Nem sikerült. Rengeteg helyzetünk volt pedig, de még az utolsó másodpercekben is kimaradt ziccer. Nem csak mi voltunk ennyire enerváltak, a montenegrói csapat is hagyott ki kihagyhatatlan helyzeteket, ám ők kevesebbet hibáztak a védelemben, illetve jobban használták ki a mi hibáinkat. Ennek köszönhető az egy gólos győzelmük.
Nagy gondban van így már a magyar válogatott, a csoport harmadik helyéért kell küzdenünk. Hátra van még az amerikai, a román és a brit együttes. Papírforma szerint mindhárom együttest le tudjuk győzni, de mindig lehetnek meglepetések, nem szabad félvállról venni egyik csapatot sem. Bár azt hiszem két vereség után ez a csapat nem is tenné. Én még mindig bizakodom; sokkal nehezebb az út így a srácok előtt, de még mindig nem lehetetlen. Innen szép nyerni…
Megkezdte szereplését a magyar férfi vízilabda válogatott a londoni olimpián. A szerb válogatott volt az első ellenfél, nem úgy sikerült a bemutatkozás, ahogyan azt a „kemény fiúk” várták.
Izgul a magyar kispad – Fotó: Gabriel Bouys / AFP
Sokan ültünk le tegnap délután a tévé képernyője elé, nagy várakozással és hatalmas izgalommal. A magyar férfi vízilabda válogatott nagy riválisával, a szerbekkel kezdett az olimpián. Általában azért sikerül 1-2 góllal felülkerekednünk, de megesik, hogy kikapunk ugyanennyivel. De hogy 14-10-re, négy góllal kikapjunk tőlük, arra szerintem nem nagyon volt eddig példa.
Rosszul játszott a válogatott. Általában mindig van egy valaki, aki észnél van és húzni képes a csapatot, ám enélkül elvesztünk… Most is volt egy ilyen emberünk, Szécsi Zoltán, a kapus. Hihetetlen bravúros védéseket mutatott be, ziccereket fogott, viszont ennek ellenére a kapuból elég nehéz húzni egy csapatot.
Nem azt mondom, hogy mindenki rosszul játszott, voltak azért szép villanások Varga Dániel, Madaras Norbert, Varga Tamás, Kásás Tamás, vagy Kiss Gergő részéről is, de mégsem indult el az az őrült hév, amivel a srácok játszani tudnak.
Lassú, pontatlan passzok, rossz védekezés és rossz támadás. Idegesen játszottunk, kapkodva, mivel éreztük, hogy szép lassan megfognak minket a szerbek. Eldobált labdák sorozata, szinte semmi távoli próbálkozás, csupán az emberelőnyök kihasználása írható pozitívumként a csapat számlájára. Ez azonban elvárás egy háromszoros olimpiai bajnok team-mel szemben.
A szerbek látták a zavarunk és ember-ember elleni egy-egyes játékban meg tudtak verni minket. Nem lettek jobbak nálunk, nem kell megijedni, csak meglátták a lehetőséget és világbajnok csapathoz mérten kihasználták azt.
Szécsi Zoltán nyilatkozata pontosan összegzi a tegnapi meccset: „Azért, mert elöl nem lőttünk gólokat, hátul is idegesek lettünk, már mindenáron gólt akartunk lőni, és ebből lett az, hogy hátul nem koncentráltunk eléggé. Ők ezt szépen kihasználták, annyira vannak jó játékosok, hogy ha egy az egyben nagy területet adunk, akkor megkapják öt méterről a szabaddobást, azt vagy jól belövöldözgetik vagy kiállítást szereznek belőle, amit aztán vagy jól belövöldöznek vagy nem.” (forrás: sportgeza.hu)
Kedden jön a folytatás, egy semmivel sem könnyebb ellenfél, Montenegro ellen. Nincs szerencséjük a fiúknak, rögtön két szerb csapattal kezdhetik az olimpiát.
Volt már nehéz a kezdet, reméljük a jól ismert folytatás következik.
Az egész világ már visszaszámol, holnap indul az olimpia… Ki hogyan készül fel főként mentálisan, akár a címvédésre is.
Nézzünk szét egy kicsit sportolói fronton, ki hogyan ugrik fejest a holnap kezdődő Londoni olimpiába.
Hál’ Istennek van jó pár magyar sportoló, akiktől az előző évek tapasztalatai alapján is sikereket és eredményeket várhatunk. Iszonyatosan nagy lehet a nyomás, komolyan becsülöm ezeket az embereket, hogy újból és újból nekiugranak.
Hogy csak a „legkeményebbeket” említsem, a háromszoros olimpiai bajnok férfi vízilabda válogatott ismét címet védeni készül. Kiss Gergő elárulta, hogy sokszor a mentális erő és tartás nagyobb százalékban számít, mint hogy valaki tehetséges-e.
Janics Natasa és Kovács Kati
Janics Natasa és Kovács Kati, az örökifjú arany kajak páros azzal készíti és bíztatja magát, hogy számukra nincs ellenfél, senki nem olyan erős, mint ők. Janics a magabiztosabb, ő tudja, hogy nincs nála/náluk gyorsabb a mezőnyben, míg Kovács próbálja az esélyeket latolgatni, kire kell azért odafigyelni. Azt hiszem ez a szív és az ész kettőse egy hajóban, eddig legyőzhetetlennek bizonyult.
Cseh Laci, többszörös olimpiai második úszónk idén is versenybe száll a hírhedt amerikai kettős, Ryan Lochte és Michael Phelps ellen. Laci tisztában van ellenfelei képességeivel, de bízik képességeiben, bármi megtörténhet.
Én mindannyiuknak és természetesen az egész magyar csapatnak szorítok, és sikerekben gazdag olimpiát kívánok.
