Gengszterosztag – kritika
Gengszterosztag
A filmet két mondattal lehetne jellemezni. Maffia kontra rendőrség a negyvenes-ötvenes években. Harc, mely a mindennapi életet befolyásolja. Azonban ez nem ennyire egyszerű. Lássuk miért… (tovább…)
Filmtörténet
A mozi mára egy megszokott kikapcsolódási lehetőséggé vált számunkra. Természetesnek vesszük, hogy ha megszeretnénk nézni egy filmet és nem akarjuk kivárni, amíg valamelyik adó leközli a televízióban (akár hónapokkal később), akkor megvesszünk egy jegyet a mozi pénztárában, beülünk a vetítőterembe és egy hatalmas vászonra kivetítve élvezhetjük az filmet mindeközben popcornt majszolva. A XX. század elején azonban az alkotók sem gondolták volna, hogy találmányuk elengedhetetlen kelléke lesz a mindennapjainknak, noha talán nem erre törekedtek.
A Hullám
Németország egy középiskolája napjainkban. Rainer Wenger tanár úr (Jurgen Vogel) egy projekthét keretén belül egyedi módját választja az autokrácia vagy önkényuralmi rendszer megismertetésére. Előáll egy „szerepjátékos kísérlettel”. Pár napon belül az egyszerű fogalmakból, mint a fegyelem és a közösség, mozgalom születik, melynek neve: A Hullám. Mire a tanár észbe kap, már túl késő. A mozgalom irányíthatatlanná vált.
A történet egy 1967-es, Kaliforniai „tanítási kísérleten” alapszik. A kísérlet levezénylője és kitalálója Ron Jones volt, aki nem mellesleg részt vett a film alkotásában, mint konzultáns.
Tehát Németország napjainkban. Egy átlagos középiskola, átlagos diákokkal, átlagos jó fej és unalmas tanárokkal egy átlagos, unalmasnak ígérkező projekt héten. Rainer Wenger tanár úr (a jó fej) elől elhappolják az anarchia témát, így kénytelen-kelletlen az autokráciát kell bemutatnia a diákoknak.
Az „autokrácia csoportban” – melyre a diákok csak a Wenger tanár úr miatt jöttek el – egy egyszerű, ártalmatlan kérdést tesz fel Rainer Wenger:
„Lehetséges-e ma a diktatúra?”, azaz megismétlődhet-e a Harmadik Birodalom fasiszta autokráciája napjainkban? A téma felvetése már önmagában bátor dolog, hiszen a németeket igen érzékenyen érinti. A válasz azonnali, egyöntetű és öntelt „Nem.” volt, amit különféle – hozzáteszem racionális – módon indokolták a diákok, ezért Weiner tanár úr – puszta tanítási célzattal – elmélyül a témában és egy „játékra” hívja növendékeit.
A „játék” lényege egyszerű volt. Hívószavakkal, mint a fegyelem, egység, egyöntetűség, fegyelem, hatalom, közösség és más egyéb propagandista szavakkal körüljárják a témát, hogy a diákok számára kiderüljön mik azok az elvek/szavak/ideológiák amik annyira fel tudják korbácsolni az érzelmeket, neadjisten’ társadalmat, hogy az autokrácia létrejöjjön. Ezek ismeretében átértékelhető a fő kérdés, melyre várhatóan átgondoltabb válaszok érkeznek.
A játék annyira jól sikerül, hogy egy hét alatt az „autokrácia csoportból” – melyre az ülhetett be aki akart – egy „csak tagoknak” csoport válik. A Hullám kezdetben azért van, hogy a résztvevők magukról tanuljanak, de tanulással párhuzamosan egy szegregált csoporttá kezd válni. A csoport nem tesz semmi kifejezetten rossz dolgot, néhány vandalizmustól eltekintve. Idővel viszont néhány tagban, „kirekesztett” vagy még „meg nem hívott” diákokban felmerül a kérdés:
Szükségünk van-e arra hogy a Hullám részesei legyünk? És ha igen, miért?
Elszabadul a pokol. A diákok által kijelölt vezető (führer) Weiner tanár úr kezéből kicsúszik a mozgalom irányítása. Kitalálja, hogyan vethetne véget a dolognak és ezért – fondorlatos indokkal – egyfajta konferenciát hirdet a Hullám tagoknak. Mivel a Hullám már nagyobb, mint egy osztály, Weiner tanár úr nagyszabású feloldást talál ki. Kiválaszt egy diákot, akit árulónak titulál és felszólítja a diákokat, hogy találják ki büntetését, majd végezzék is el rajta. Egy katartikus élmény kíséretében a diákok ráeszmélnek arra, mit is követtek el. Azonban a „játék” nem mindenkinek volt játék.
„A Hullám volt az életem!” – hangzik el az egyik diák Tim szájából…
A filmet öcsém ajánlotta nekem és nem is akartam megnézni, de örülök neki, hogy végül megtettem. Egyértelműen az egyik kedvencemmé vált. Nem szájbarágós és rádöbbent egynéhány dologra. Engem legalábbis rádöbbentet. Mindenkinek ajánlom, igazán tanulságos, mint történet és igazi „filmélmény”.
Etyekwood – Korda Filmpark (2. rész)
Remek hétvégi program mindenkinek, film őrülteknek „must-go”! Ott hagytam abba, hogy nagyszerű és hogy nem mindennapi élmény, ezért lássuk most, hogy mitől és miért.
Mit is lehet a Korda Filmparkban csinálni?
A Korda emlékkiállítás keretén belül az ide látogatók megismerkedhetnek Korda Sándor (Sir Alexander Korda), testvére Korda Vince és alkotótársaik életével, illetve munkásságával, mindezt rendhagyó módon. A kiállítás nagy része interaktív. Betekintést nyerhetünk a filmes trükkök világába, kulisszatitkokat ismerhetünk meg, mint például azt, hogyan lesz valakiből törpe, óriás; hogyan motorozhatunk a Duna-parton, miközben egy stúdióban ücsörgünk; vagy hogyan robbantsuk fel valamit, anélkül hogy felrobbantanánk. Ilyen és hasonló finomságokkal vár minket az interaktív kiállítás, sőt „Saját maga is kipróbálhatja a filmes képi és hangtrükköket interaktív kiállításunkon.” – olvasható a Korda Filmpark honlapján. Ezen felül végigkalauzolnak minket a „filmkészítés varázslatos világán”, megtudhatjuk mit takar a filmgyártás folyamata, hogy lesz ötletből film.
Stúdiótúra
Ha valaki kézzelfogható dolgot akar megtudni a filmgyártásról, akkor stúdiótúrára is lehetőség nyílik. A Korda filmparkban felállított bel- és kültéri díszletek között tehetünk sétát. Megtudhatjuk mi az amit még a kamera sem lát, miből készül a díszlet, ami a megszólalásig hasonlít az igazi épületekre, helyszínekre, láthatjuk, hogyan készítik elő a díszleteket a különleges effektekre.
Filmbuilding rövidfilmgyártás
Biztos vannak még páran rajtam kívül, akik részt akartak már venni egy igazi filmforgatáson. Ha kicsit perverzebbek vagyunk még főszereplők is akartunk lenni. Reflektorfényben lenni, mint egy akcióhős. A Korda Filmparkban ez az álom is teljesülhet, hiszen kérés esetén lehetőség nyílik arra, hogy a résztvevők egy a helyszínen elkészített rövid-játékfilmben szerepelhessenek. Mintha egy igazi forgatáson lennénk. Forgatókönyvet kapunk, a rendező instruál, profi díszlet, profi jelmez és profi technika. Színészként és stábtagként is részt vehetünk a produkció létrehozásában. Végigkísérhetjük az utómunkát, majd megtekinthetjük a stúdió vetítőtermében, vagy – igény esetén – DVD-n is elkészítik nekünk.
Egy szó mint száz. Próbáljátok ki! További információt pedig itt találtok: http://www.kordafilmpark.hu
Etyekwood – Korda Filmpark (1. rész)
A minap volt szerencsém ellátogatni az Etyeki filmstúdióba, vagy más néven a Korda Filmparkba. Én egy sorozat keretein belül – mint kiemelt statiszta – keveredtem oda, de sajnos mivel köt a szerződés erről többet nem mondhatok. Arról viszont, hogy mit láttam, hallottam és arról hogy mit tudtam meg, amíg nem forgattunk már annál inkább.
Többek között megtudtam, – talán másnak is újdonság – hogy ide „civilként” is be lehet jutni. Civilként, tehát nem mint statiszta, színész, jelmeztervező, operatőr, vágó, estébé.
„Egyedülálló új látványosság a filmek szerelmeseinek! Közép-Kelet-Európa első filmes látogatóközpontja,…” – hirdeti magát a Korda Filmpark. „Üres szavak.” – mondhatnánk, hiszen ha láttunk már magyar filmet – valljuk be – eszünk be sem jut, hogy Etyeken a magyar Hollywood-ban két kameránál és egy, netán két sötét szobánál – ahol a vágást és szinkronizálás végzik – többet láthatna az ember. Én legalábbis nem számítottam túl nagy dologra. Úgy voltam vele, hogy amit nagydobra vernek az ritkán, vagy soha nem felel meg várakozásainknak. Nos, ezúttal kellemeset csalódtam.
Megtudtam többek között, hogy egyre több külföldi (amerikait is) produkciót forgatnak ebben a stúdióban. Mit is láttam? Hatalmas terület. Több kompletten és igényesen felépített díszlet – az ókori Rómától kedve a mai New York utcáin át egészen a vadnyugatig -, stúdiók ahol további díszletek, reflektorok és profi eszközök állnak az alkotók rendelkezésére, hogy napszaktól függetlenül megteremthessék az éjszakát, hajnalt vagy egy teljesen más évszakot. Ezeken kívül minden ami kell. A teljesség igénye nélkül néhány dolog: bluebox, greenbox, jelmez raktár, varroda, fodrászok, sminkesek, öltöztetők, szinkron stúdió és az utómunkához szükséges – összes, vagy szinte összes – eszköz.
Tehát, aki azt gondolta, hogy a „magyar Hollywood” üres fecsegés, tévedett. Azért legyünk reálisak, nyilvánvalóan nem csak a technikai felszereltség és felkészültség játszik közre, amikor a külföldi rendezők és producerek Etyek mellett döntenek, értelemszerűen olcsóbb is, mintha más országokban készítenék el a produkciót.
Ezzel együtt is, minden kíváncsi szemnek, film őrültnek, kalandra vágyónak ajánlom és természetesen azoknak is, akik csak egy rendhagyó hétvégét szeretnének eltölteni. Egy nem mindennapi élményben lehet részünk.
Na de mi is ez a nem mindennapi élmény? Ezt a következő részben taglalom…