A mozi mára egy megszokott kikapcsolódási lehetőséggé vált számunkra. Természetesnek vesszük, hogy ha megszeretnénk nézni egy filmet és nem akarjuk kivárni, amíg valamelyik adó leközli a televízióban (akár hónapokkal később), akkor megvesszünk egy jegyet a mozi pénztárában, beülünk a vetítőterembe és egy hatalmas vászonra kivetítve élvezhetjük az filmet mindeközben popcornt majszolva. A XX. század elején azonban az alkotók sem gondolták volna, hogy találmányuk elengedhetetlen kelléke lesz a mindennapjainknak, noha talán nem erre törekedtek.
Mi történik, ha meghalljuk Thomas Alva Edison nevét? Valószínűleg semmi. Azonban ha hozzátesszük, hogy ő volt az, aki feltalálta a mai napig használatos filmet és neki köszönhetjük a mozi gyökereit, akkor máris érdekesebbé válik a név. Az életében rendkívül sok ma is használatos tárgyat feltaláló és megalkotó férfit kezdte el foglalkoztatni a filmgyártás tudománya, ő hozta létre az első kinetoszkópot a világon. A tudós saját találmányát használta fel, a celluloid alapú filmet. Erre rögzített különböző mozgásokat majd a kinetoszkóppal játszotta vissza őket. A mozgóképet egy apró résen keresztül lehetett látni, aminek hátránya az volt, hogy egyszerre csak egy ember tudta figyelni, hogy mi történik. Hamarosan az ilyen akadályok leküzdésére hozták létre 1891-ben azokat a termeket melyben több kinetoszkópot állítottak föl annak érdekében, hogy minél több ember láthassa a találmányt. Később pedig saját filmstúdiót hozott létre Amerikában.
Edison megalkotta tehát az alapot. A kinetoszkóp terveit alapul véve fejlesztette tovább a szerkezetet két úriember ezzel komoly sikert elérve Franciaországban. Auguste és Louis Lumière felvásárolta Edison terveit, majd megépítették az első vetítőgépet. Ezt Edisonnal ellentétben nem egy szűk rétegnek szánták, tágabb közönségnek kívánták bemutatni. Tematizálták az ötlet felhasználását és üzletet hoztak létre. Először egy szűk kávéházi rétegnek vetítettek, majd később a szélesebb közönség is megismerkedhetett a találmánnyal. Filmet forgattak, melyben a mindennapi életet mutatták be. Ennek fényében készült el A vonat című alkotás, melyet rögzített kameraállásból vettek fel. Közvetlenül a kamera előtt mozogtak a vonatról leszálló emberek, sőt a vonatot is olyan szögből vették fel, hogy az térbeli hatást érjen el. A nyilvános vetítésen éppen ezért néhány néző ugyan pánikszerűen kifutott a vetítőteremből, azonban így is hatalmas sikert arattak.
Szintén Franciaországból indult útjára később egy Pathé nevű filmproducer ötlete alapján a nickelodeon rendszer. Ez azt jelentette, hogy öt centért bárki megnézhette az éppen aktuális filmet amit játszottak. Kabarészínházakat vásároltak fel, mivel ebben a korszakban ezeket a műfajú előadásokat látogatták a legtöbben. A hangos film technikáját még nem találták fel, ezért zongorával kísérték a filmeket. Ez egyfajta audiovizuális élménnyel ért fel. A közönség nem csak a mozgóképet látta, hanem folyamatos zenei aláfestést is hallott. A mozi azonban kezdetben nem csak szórakozásra szolgált. A vetítésen játszottak híreket és filmeket is egyaránt. Ezáltal nem csak szórakoztatták az embereket, de informálták is őket az aktuális eseményekről.
A mozi története tehát ez. Persze ma már komolyabb technikák léteznek, mint az 1900-as évek elején, de ha nem lett volna Edison, a két Lumière, vagy éppen Pathé akkor egészen biztosan nem izgulhatnánk azon, hogy mikor játszák a filmet amire vártunk, de még csak azt sem tudnánk mi az a film.