Rengetegszer neki futottam már az otthoni fagyi készítésnek, de akárhány fagylaltgép nélküli receptet próbáltam ki mindig jeges, kásás lett. Én meg fagylaltgépet nem veszek azért, hogy évente egyszer – jó esetben – kétszer használjam. És gondolom az átlagembernek nincs is kéznél egy fagyigép, ha épp rájön a fagylaltozhatnék.
De aztán rájöttem valamire. Ha fagylaltot nem is csinálhatok gép nélkül, még mindig ott van a parfé vagy a semifreddo (magyarosítva: félfagyi). Az alapvető különbség parfé és semifreddo közt csak az alapanyagban van. Az egyik tejszínnel készül a másik pedig tejszínnel és tojással. A semifreddo alapját nemes egyszerűséggel tejszín, tojás és cukor adja, hogy onnantól mit kezdünk vele csak kreativitásunktól függ. És hogy miért a félfagyi? Mert akkor sem lesz jeges, ha nem kavargatjuk álló napon át fagyasztás közben.
A semifreddo elkészítésének is van két módja az egyik a tojások előfőzésével, a másik a nélkül történik.
Íme a “hőkezelt” változat:
Hozzávalók: |
Elkészítés: |
|
Tegyünk fel egy lábas vizet és várjuk meg, amíg gőzölögni kezd. Tartsuk alacsonyan a lángot. A tojást, a sárgákat és a mézet öntsük egy tálba, amit stabilan a gőz fölé tudunk rakni, méghozzá úgy, hogy az alja ne érjen bele a vízbe, mert akkor a tojásunk megfő. Kézi vagy gépi mixerrel verjük addig, míg az egész keverék kivilágosodik, és jócskán megnő, minimum 5-8 perc. A jéghideg tejszínből verjünk habot, és amikor kemény, óvatosan forgassuk bele a felvert mézes tojást. Ha ez megvan, az egészet öntsük folpackkal kibélelt őzgerincformába, és a tetejére is hajtsuk rá a fóliát. Tegyük a mélyhűtőbe, legalább 4 óra, míg kifagy. |
Ha a “hőkezelt” változatból szeretnénk gyümölcsös verziót készíteni, akkor a tejszínnel együtt keverhetünk az egészbe összeturmixolt gyümölcsöt, citrom levet. Ízlésünk szerint bármit önthetünk az alaphoz: kávét, likőröket, olvasztott csokit miegymást.