Az idén jóval nehezebb volt bejutni egyetemre, főiskolára, mint az eddigi évek bármelyikében. Az, hogy valaki államilag finanszírozott képzésre jusson be, nagyon keveseknek adatott meg. De még, aki be is jutott, annak is van egy megugrandó (vagy lenyelendő) akadálya, egy bizonyos hallgatói ösztöndíjszerződés.
Lassan kezdem magam úgy érezni, mintha George Orwell regényének, az 1984-nek szereplője lennék. Csak úgy juthatok előrébb, ha beállok a sorba és, mint egy engedelmes sakkfigura teszem, amit elvár tőlem az állam (nem a szüleim, vagy én, az állam).
Tanulok és dolgozom már fiatalon is, hogy majd, amikor „nagy” leszek meg tudjak élni, fel tudjam nevelni a gyerekeim és vehessek egy házat. Ezek a legalapvetőbb kívánságai mindenkinek. Na de – most jön a de – tegyük fel, hogy a munkám gyümölcsözni kezd és felvesznek egyetemre, mondjuk államilag finanszírozott képzésre. Elvégzem, majd kapok egy jól fizető munkát külföldön. Elmegyek szerencsét próbálni. Vagyis eddig az évig megtehettem volna, idéntől viszont már nem. Van ugyanis egy hallgatói ösztöndíjszerződésnek nevezett valami, amit nekem alá kell írnom, különben az állam nem fizeti a tanulmányaim. Eddig még rendben is lenne. De, ha végigolvasom ezt a pár oldalas jognyelvű irományt elfog valami furcsa érzés. Olyan, mintha egy póráz kerülne a nyakamra, és talán még egy kicsit szorítana is.
Ösztöndijszerződés
A szerződés kimondja: oké, mi fizetünk helyetted, de te végezd el az egyetemet a mi általunk meghatározott idő alatt, majd a következő 20 évben dolgozd le, amivel effektíve tartozol nekünk, az Államnak… Megszabják, hogy a finanszírozott évek számának a kétszeresét kell itthon dolgoznod (6-12 év), bejelentett, teljes munkaidős állásban. Így legalább az adóból, meg a TB-ből visszajön valami…
Én értem ezt, viszonylag korrekt is az elgondolás, ám a szerződésben sehol sem szerepel olyan pont, ami engem biztosít arról, hogy kapok munkát, miután kiléptem az iskolapadból. És valljuk be, elég keveseknek adatik meg ilyen lehetőség, főleg ilyen hosszú távra.
Ha pedig nem tudom teljesíteni a szerződésben foglaltakat, akkor fizethetem vissza az egészet, kamatostól!
Kedves Állambácsik! Én nagyon szépen megkérlek Benneteket, hogy ne játszatok Nagy Testvért, amikor nincs a kezetekben, csak egy ostor… Nem tudtok munkahelyeket biztosítani, nem egy szerződés a megoldás arra, hogy a friss diplomások itthon maradjanak. Engedjétek el a kezünket, ha szabadon dönthetünk, úgyis hazatalálunk. Komolyan, ez így működik…
Van azért kiskapu ebben a szerződésben is (bele is írták, olyan jófejek…), alapíts családot, legyen három gyereked és akkor mentesülsz ezek alól a kritériumok alól. De vigyázz, mert a három gyerek nem számolható be mind a két szülőnek, így legalább hatot hozzatok össze (mintha a gyerek egy haszonállat lenne).
A szerződés megtekinthető és letölthető:
http://www.felvi.hu/pub_bin/dload/20120726_Osztondij_Szerzodes_MINTA.pdf