Digitális képkeret

Mindenki szereti az emlékeit nézegetni. Ez az élmény még inkább színesebb, ha folyton cserélhetjük a képeket az asztalon, vagy a falon. De kinek van erre ideje? A digitális képkeretek erre nyújtanak megoldást. Lássuk mennyire…

Pár évvel ezelőtt elindult egy őrület, a digitális képkeret forradalma. A vásárlók vitték, mint a cukrot, ugyanakkor sok bírálat érte, főként morális problémák merültek fel.

De mitől is digitális egy képkeret?

Az ilyen keretek ugyanazt a folyadékkristályos megjelenítő-technológiát használják, mint a legtöbb monitor, így bármilyen fotót elénk tárhatnak. Forrásul ezúttal nem VGA- vagy DVI- bemenet szolgál, hanem legtöbb esetben egy memóriakártya-olvasó, a készülék saját flashmemóriája vagy egy külső USB-meghajtó, ahonnan önállóan tölti be a képeket, és esetleg más multimédiás anyagokat a készülék. Vannak extra darabok vezeték nélküli összeköttetéssel, de általában a memóriakártya adja az alapot, a két gigabájtnál kisebb méretű SD-kártyákat bizonyosan leolvassa minden digitális képkeret.

Ez persze nagyon jól hangzik, ám itt az első nehézség: ha egy ilyen termék vásárlására adjuk a fejünk, nagyon nézzük meg, hogy milyen képarányú a képkeret, ugyanis pl egy 16:9-es képarány kevéssé illeszkedik a fényképezőgépek 4:3-as arányaihoz. Gyakran utómunkát igényelnek a fotók a képkeretre kerülés előtt. És akkor már egy fotót is belepattinthatnánk egy mezei keretbe…

Ami még problémás lehet, az a szög, ahonnan nézzük. Szinte minden digitális képkeret a legolcsóbb TN-paneltípust használja, amelynek jellegzetessége, hogy csak szemből és felülről nézve mutat korrekt színeket. Lentről, negatív szögből szemlélve már kis szögeltérésnél is drasztikusan módosulnak a színek és esik a fényerő. Ezért még ha találunk is a falra erősítéshez megfelelő hornyot a készülék hátulján, ügyeljünk arra, hogy szemmagasság alatt helyezzük el.

Mindenképp legyen konnektor a közelben, hiszen a legtöbb képkeret a mellékelt külső tápegységükről üzemelnek, így nem hordozható, hanem fix helyre telepítendő eszközök.

Egy keveset a plusz funkciókról (mert vannak). Valamennyi képkeret méri az időt, a hőmérsékletet, digitális kijelzője van, illetve egy távirányító is jár hozzá. Önmagában nem volt ez elég a gyártóknak, tovább mentek és alkalmassá tették őket a családi videók lejátszására is. Ám mit ér a videó hang nélkül?… Ennek köszönhetően kedvenc képeinket, kedvenc zenéink kíséretében nézegethetjük.

(Csilli-villi rámázott képkeret)

A piacon a választék hatalmas: a 3000 Ft-os árkategóriától a több 10000-ig terjednek a gépek, ezek közt természetesen óriási minőségbeli és dizájnbeli különbségek vannak. Megtalálhatók „noname” gyártók, de akár a Polaroid, vagy Samsung gyártmányok is. Ma már kedvünkre válogathatunk a dizájnosabbnál dizájnosabb, a furcsábbnál furcsább gépek közt. Gyakorlatilag már berendezési tárgyként funkcionál.

 

Zárásképp következzék néhány személyes kedvencem.

 

3. helyezett: A csilli-villi rámázott képkeret, ami ugyan kiszúrja a szemed, olyan feltűnő, de hogy hol van a kép elrejtve…
2. helyezett: SpongyaBob és Hello Kitty kulcstartó. No comment. Csodálkoznék, ha nem lenne.

1. A nyertes: a tojás. A gyártók akartak valami zsebre vághatót csinálni. Vajon milyen érzés, amikor valaki előkap a nadrágjából egy tojást és a családi fotókat mutogatja rajta?

Összességében, született egy termék, ami adott egyfajta praktikumot, új és modernebb dizájnt, ám nem hinném, hogy le tudná váltani a jól megszokott képek és keretek világát.

Comments are closed.

Facebook