ahullam

Németország egy középiskolája napjainkban. Rainer Wenger tanár úr (Jurgen Vogel) egy projekthét keretén belül egyedi módját választja az autokrácia vagy önkényuralmi rendszer megismertetésére. Előáll egy “szerepjátékos kísérlettel”. Pár napon belül az egyszerű fogalmakból, mint a fegyelem és a közösség, mozgalom születik, melynek neve: A Hullám. Mire a tanár észbe kap, már túl késő. A mozgalom irányíthatatlanná vált.

A történet egy 1967-es, Kaliforniai “tanítási kísérleten” alapszik. A kísérlet levezénylője és kitalálója Ron Jones volt, aki nem mellesleg részt vett a film alkotásában, mint konzultáns.

Tehát Németország napjainkban. Egy átlagos középiskola, átlagos diákokkal, átlagos jó fej és unalmas tanárokkal egy átlagos, unalmasnak ígérkező projekt héten. Rainer Wenger tanár úr (a jó fej) elől elhappolják az anarchia témát, így kénytelen-kelletlen az autokráciát kell bemutatnia a diákoknak.

Az “autokrácia csoportban” – melyre a diákok csak a Wenger tanár úr miatt jöttek el – egy egyszerű, ártalmatlan kérdést tesz fel Rainer Wenger:

“Lehetséges-e ma a diktatúra?”, azaz megismétlődhet-e a Harmadik Birodalom fasiszta autokráciája napjainkban? A téma felvetése már önmagában bátor dolog, hiszen a németeket igen érzékenyen érinti. A válasz azonnali, egyöntetű és öntelt “Nem.” volt, amit különféle – hozzáteszem racionális – módon indokolták a diákok, ezért Weiner tanár úr – puszta tanítási célzattal – elmélyül a témában és egy “játékra” hívja növendékeit.

A “játék” lényege egyszerű volt. Hívószavakkal, mint a fegyelem, egység, egyöntetűség, fegyelem, hatalom, közösség és más egyéb propagandista szavakkal körüljárják a témát, hogy a diákok számára kiderüljön mik azok az elvek/szavak/ideológiák amik annyira fel tudják korbácsolni az érzelmeket, neadjisten’ társadalmat, hogy az autokrácia létrejöjjön. Ezek ismeretében átértékelhető a fő kérdés, melyre várhatóan átgondoltabb válaszok érkeznek.

A játék annyira jól sikerül, hogy egy hét alatt az “autokrácia csoportból” – melyre az ülhetett be aki akart – egy “csak tagoknak” csoport válik. A Hullám kezdetben azért van, hogy a résztvevők magukról tanuljanak, de tanulással párhuzamosan egy szegregált csoporttá kezd válni. A csoport nem tesz semmi kifejezetten rossz dolgot, néhány vandalizmustól eltekintve. Idővel viszont néhány tagban, “kirekesztett” vagy még “meg nem hívott” diákokban felmerül a kérdés:

Szükségünk van-e arra hogy a Hullám részesei legyünk? És ha igen, miért?

Elszabadul a pokol. A diákok által kijelölt vezető (führer) Weiner tanár úr kezéből kicsúszik a mozgalom irányítása. Kitalálja, hogyan vethetne véget a dolognak és ezért – fondorlatos indokkal – egyfajta konferenciát hirdet a Hullám tagoknak. Mivel a Hullám már nagyobb, mint egy osztály, Weiner tanár úr nagyszabású feloldást talál ki. Kiválaszt egy diákot, akit árulónak titulál és felszólítja a diákokat, hogy találják ki büntetését, majd végezzék is el rajta. Egy katartikus élmény kíséretében a diákok ráeszmélnek arra, mit is követtek el. Azonban a “játék” nem mindenkinek volt játék.

“A Hullám volt az életem!” – hangzik el az egyik diák Tim szájából…

A filmet öcsém ajánlotta nekem és nem is akartam megnézni, de örülök neki, hogy végül megtettem. Egyértelműen az egyik kedvencemmé vált. Nem szájbarágós és rádöbbent egynéhány dologra. Engem legalábbis rádöbbentet. Mindenkinek ajánlom, igazán tanulságos, mint történet és igazi “filmélmény”.

Comments are closed.

Facebook