Gengszterosztag
A filmet két mondattal lehetne jellemezni. Maffia kontra rendőrség a negyvenes-ötvenes években. Harc, mely a mindennapi életet befolyásolja. Azonban ez nem ennyire egyszerű. Lássuk miért…
Mikor beültem a moziba tudtam, hogy ha Ryan Gosling játszik ebben a filmben, akkor nem csak öldöklés lehet benne. Gyanúm be is igazolódott, mivel elég meghatározó karaktert osztottak rá, amit jól is teljesített, mint ahogyan azt mindig szokta. A mellett hogy ő tökéletes munkát végzett, elismerés illeti az összes színészt, aki játszott a filmben.
Személyes elvárásaimnak (márha egy filmkritikusnak lehet ilyenje) megfelelt, sőt túlszárnyalta a film. Aki szereti az akciót, a vért és az izgalmat, annak erősen ajánlott a produkció megtekintése.
Mondhatni kötelező filmmel állunk szemben.
A jófiúk
Na de nézzük magát a film tartalmát:
Los Angelesnek volt már királya. Mickey Cohen (Sean Penn) korlát és gátlás nélkül uralkodott a városon. A negyvenes-ötvenes években a kábítószer- és fegyverkereskedelem, a kuplerájok és a tiltott játékbarlangok mind neki adóztak. De nemcsak a bűnözők voltak az alattvalói; a rendőrség és a politikusok is az udvartartásába tartoztak. A gengszterfőnök uralmának alig volt határa. Csupán néhány őrült, vakmerő zsaru hitte azt, hogy meg kell őt állítani. John O’Mara (Josh Brolin) és Jerry Wooters (Ryan Gosling), az LAPD veteránjai: ők még hisznek abban, hogy ez a város nem a maffiáé, és nekik az a dolguk, hogy a tisztességet védjék.– írja a Port.hu.
A film egyáltalán nem indokolatlan semmilyen szempontból. Ha csak megnézzük a mai világot, ugyan ez a történet játszódik le mindenhol. A rendőrség nem tud és gyakran nem is akar mit kezdeni a maffiával, ennek következtében az növekszik, gyarapodik. Ebben a filmben sem ritka a gyilkosság, mint ahogyan a való életben sem. A vér mindenhol folyik, de sehol sem olyan szinten hogy az már zavaró legyen. Áldozatok szempontjából a meccs kiegyenlített, mindkét fél számára okoz a másik veszteséget, mégsem érzem úgy, hogy elcsépelt, sőt mi több unalmas lett volna a film.
A maffiafőnök és két embere
Hibákat gyakorlatilag nem is fedeztem fel, csupán egyetlen apró momentum volt, ami talán nem volt kidolgozva annyira, mint amennyire lehetett volna. Amikor a maffia megöli a jó oldal „poloskáját” a rádióst, a maffiózó kabátja felgyullad. Nem értem, hogy miért nem használták ki ezt a momentumot jobban. Bár lehet, hogy jobb is volt így.
Az alkotók továbbá meghagyhatták volna az esélyt egy második részre, amit ügyesen be is építettek a történetbe. A film vége felé már-már feladódni látszik a küzdelem – a jó oldal rádiós poloskáját, aki a lehallgató készüléket szerelte be a maffiafőnök főhadiszállására megölték, a jó oldalt képviselő emberek családjait veszély fenyegeti – de mégsem. Mikor már erre gondoltam és már elkezdtem várni a második részt, akkor jött el a nézői orgazmusom, vagyis a tetőpont és a megoldás.
A két főnök
A pandúrfőnök felszívja magát és le akar számolni végleg a maffiával. Persze egyedül nem tudja bevenni az erődöt ami a rosszfiúk kezében van, így végül társai is vele tartanak. Leölnek minden statisztát, majd bemennek az épületbe. A maffiafőnök elindul eléjük, hogy maga végezzen az őt tönkretevő csapattal. Mészárolni nem tud, de kimenekül ami előtt egy autó várja. Beszáll és elhajt, de menekülés közben a pandúrfőnök ráragad – illetve az autóra- lelövi a sofőrt, amitől az autó lesodródik az útról, de egy szökőkút megállítja. Kiszáll a főnök és a gorilla az autóból, a gorillát lelövi a jófiúk csapatából a „villámkezű” és tanítványa. A két góré elkezd boxolni, ami szintén elég jóra sikeredett a filmben. A végső győzelem a rendőrfőnököt illeti meg, aki kiüti a maffia legyőzhetetlen főnökét, ezzel porig alázva őt méltóságában. A jófiúk győznek, mindenkit lesittelnek – persze aki élve maradt a tűzharcban – majd mindenki megy tovább boldogan és csöndben, ahogyan a történet elején feltűntek. Ennyi.
Összességében a Gengszterosztag egy izgalmas film, tele akcióval és brutalitással. Nem túlzó, helyénvaló benne minden. Alapjában véve ajánlható mindenkinek aki érettnek érzi magát, hogy az alvilág nyomába eredjen.