A fejünkben élő “tolmács” történeket mesél, hogy legyen értelme a világnak (3. rész)

Múlt héten elkezdtünk foglalkozni a fejünkben élő “tolmáccsal” odáig jutottunk, hogy valamiért az agy elhiteti velünk, hogy cselekedeteink teljes mértékben tőlünk függnek, mi hozzuk a saját döntéseinket, holott ez nem mindig van így. Na de miért? Folytassuk tovább…

Ott hagytuk abba, hogy emberünk hátraugrott, mert látott egy kígyót. Legalábbis az agya elhitette vele, hogy azért ugrott hátra. Ez valójában egy hazugság, mert a tudatalatti folyamatok – amik ugrásra késztették – hamarabb végbementek, mint a tudatos folyamatok, aminek eredménye az volt, hogy felfogta emberünk, hogy egy kígyó van előtte.

Akkor miért hiszi azt, hogy ő tudatosan reagált a kígyó jelenlétére? A válasz abban rejlik, hogy az emberi agy mindig és mindenben ok-okozati összefüggést keres (és talál). Agyunk arra törekszik, hogy az információ morzsákból és részletekből értelmet adjunk tetteinknek. Az információ töredékek, amiket emberünk tudatos agya feldolgozott, a következők voltak: “Láttam egy kígyót.” és “Hátra ugrottam.” Az agya nem regisztrálta azt, hogy előbb ugrott, minthogy tudatosan észrevette volna a kígyót.

A valóság az, hogy amikor megpróbáljuk megmagyarázni tetteinket, azok mind post hoc magyarázatok, amelyek post hoc megfigyeléseken alapulnak és ezek a post hoc információk nem kapcsolódnak a tudatalatti folyamatokhoz. És ez még nem minden. Bal agyféltekénk ugyanis meghamisítja a történtek egy részét, hogy illeszkedjen az “értelmet adó mesébe”.

A “magyarázatok” azokon az információkon alapulnak, amik eljutnak az agy tudatos részébe. Az akciók és érzelmek, amik azelőtt történtek, hogy tudatosan érzékeltük volna az eseményt viszont soha nem jutnak el a tudatos funkciókhoz. Vagy csak nagyon ritkán és nagyon kis részük.

“De akkor miért érezzük magunkat egységesnek?” -teszi fel a kérdést könyvében Michael Gazzaniga, amit rögtön meg is válaszol: “Én úgy hiszem, hogy a választ a bal agyfélteke, illetve annak egy része – amit évek kutatása során fedeztünk fel – rejti.”