Vissza a futókhoz és vissza az időben is. Időutazásunk végére 1924-be érkezünk a párizsi olimpiára. A film két fiatal futóról szól, akik Anglia színeiben indultak a VIII. nyári olimpiai játékokon, ami nekünk magyaroknak is sokat mondó lehet.
Az 1924-es párizsi olimpia hivatalos plakátja
Ha már szóba hoztam, a VIII. olimpiai játékok magyar vonatkozását akkor beszéljünk erről egy kicsit. Több dolog miatt is „fontos” ez a magyaroknak, hiszen ide hívták meg Bartók Bélát – a művészeti versenyek bíráló bizottságába, amelyet végül más irányú elfoglaltsága miatt vissza kellett utasítania -, Komjádi Béla legendás vízilabda csapata az akkori négyszeres olimpiai bajnok Nagy-Británia ellen 7:6-ra győzött – közel két órás(!) mérkőzés után, ami a játékok történetének leghosszabb összecsapása mind a mai napig -, Hajós Alfréd pedig – aki az 1896. évi olimpia magyar úszóbajnoka – a művészeti versenyeken építészet kategóriában ezüst érmet nyert, továbbá ezen az olimpián vehettek részt először a magyar női sportolók.
De ennyit a nosztalgiáról, lássuk a filmet:
Tűzszekerek
Az angol filmdráma (1981) két futó – Eric és Herold – történetét dolgozza fel. Ők képviselték hazájukat, Angliát az 1924-es párizsi olimpiát, ámde ők nem országuk dicsőségéért óhajtanak nyerni egész más célok vezérlik őket. Élet-halál csatát vívnak a világgal, egymással és magukkal is. Míg Herold a világ elismeréséért küzd, addig a skót misszionárius Eric Isten dicsőségéért harcol az aranyért.
Jelenet a Tűzszekerek című filmből
A két sportoló ellentétes céljaiból és karakteréből táplálkozó feszültség úgy söpör végig a filmen, mint Usain Bolt (a 100 méteres síkfutás világcsúcstartója 9,69 másodperccel – a szerz. megj.) a futópályán. Ennek ellenére a filmdráma nem válik olyan nyomasztóvá, mint például Spielberg München-e. A történet rendkívül kerek tudott maradni annak ellenére, hogy a sporton és győzni akaráson kívül belesűrítették a szerelmet, barátságot és hitet is. Rendezője – a drámákra szakosodott – Hugh Hudson, a film zenéjét pedig Vangelisnak köszönhetjük.
1981-ben a Cannes-i Filmfesztiválon a Sam Mussabinit alakító Ian Holm megnyerte a Legjobb férfi mellékszereplő díjat. Ezen felül 1982-ben 3 BAFTA, egy Golden Globe és négy Oscar-díjat zsebelhetett be a film.