A férfiak nem értik a nőket és a nők nem értik a férfiakat. Mintha két külön bolygóról jöttünk volna, ahogy a hiedelem is tartja. A nők a Vénuszról, a férfiak pedig a Marsról. Sokszor érezzük, ezért jó lenne néhány dolgot megtudni róluk. Talán ettől harmonikusabban élhetünk egymás mellett vagy egymással.
A „tökéletes nőt” vagy az „Igazit” keresik?
Kidülledt szemekkel, nyálcsorgatva fordulnak meg a szép nők után az utcán és a férfimagazinokat bújják, hátha akad egy új bombázó. Tény, de azért jegyezzük meg: más távolról csodálni és más hosszútávra tervezni.
Nem a hibátlan, a média által kínált ideált keresik életük párjának, hanem azt a nőt, akinek a társaságában felszabadultak lehetnek, akivel szót értenek. Sőt mi több, a „túl szép” nők gyakran még feszélyezik is őket.
Csendes pletykafészkek
Hiszitek vagy sem, a férfiak időnként még többet pletykálnak, mint mi. Egyetlen különbség van: nem hosszú órákon át „csámcsognak” ugyanazon, de az információáramlás köztük is folyamatos. Sőt mi több, annak ellenére hogy nem fejtik ki hosszan egyik-másik pletykát, sokszor még többet is megosztanak egymással. (mint kéne 🙂 )
A szakítás ugyanolyan nehéz
Hogy képzeljük mi? A szakítás utáni férfi, a „sokkot” követő pár órán belül letudja a szakítást és az esti iszogatás közben meg is környékezi a következő jelöltet.
Természetesen tartja magát a férfi és a külső szemlélődő számára úgy tűnhet, hogy nem hatja meg a dolog, viszont valójában őket sokkal jobban megviseli a szakítás. Legtöbbször legalábbis így van. Így van főleg azért, mert minden energiájukat arra fordítják, hogy az kommunikálják, mennyire jól vannak. És ami még fontos: ők is a társat keresik, ezért egy-egy szakítás, egy-egy kudarcot is jelent.
Önbizalom
Hiába mutatják azt, hogy az egész világ a lábaik előtt hever, valójában legtöbbjük igencsak önbizalom hiányos. Időről-időre szükségük van arra, hogy valaki dicsérgesse őket, bókokat akarnak, nehogy egójukon csorba essen.