A Telltale új játéka
(Készült egy regény, amiből készült egy sorozat, amiből készült egy játék…)
Egy nagyszerű regény, egy sikersorozat és egy „függőséget okozó” játék. Kész sikersztori. A Telltale már többször próbált a médiából adaptálni, amik vagy sikerrel, vagy kudarccal végződtek. Jurassic Park? Valami siker féle. Vissza a jövőbe? Kudarc. Sam & Max? Siker. Lényeg a lényeg, a Telltale teljesen alkalmasnak bizonyult arra, hogy kedvenc képregényeinket, filmjeinket, sorozatainkat életre keltse. Az „átlag” miatt viszont kicsit szkeptikus voltam a játékkal kapcsolatban.
Mivel egy öt epizódból álló játékról beszélünk, ezért az összegző értékelést a végére hagyom.
1. rész: Egy új nap
Ahelyett, hogy Rick Grimes-ot és enyhén ellenszenves barátaiból álló csürhéjét követnénk, a Telltale úgy döntött, hogy kiagyal néhány új hősfigurát a játékba. És belép a történetbe Lee Everett, egy elítélt gyilkos (bonyolult), aki megszabadul a bilincs fogságából „hála” egy hullának, aki bekacsázik a rendőrautó elé, ami a börtönbe szállítaná. Néhány montázs az autóbaleset utáni ébredezésről, emlékképek, menekülő emberek. Már sejthetjük, hogy a zombi apokalipszis pillanatokon belül kezdetét veszi.
Mire Lee magához tér, az őt szállító rendőr már zombivá változott. Nem kellett sokat várni az első élőhalottra (király)! Miután Lee cipóra veri a zombi-rendőr fejét, eljut egy közeli – tipikus amerikai kertvárosi – házhoz és találkozik egy kislánnyal (Clemetine), akinek a szülei, nos… vakációznak. És „biztosan” visszajönnek érte. Everett a szárnyai alá veszi és neki áll, hogy segítséget, élelmet, vizet és menedéket találjon a húsra éhes szörnyetegek elől, akik a társadalom falait próbálják szétverni.
A Walking Dead első része megadja a játék alaphangulatát (hozzáteszem nagyon ügyesen és jól), kiszolgálja mindenki igényét. A regény rajongóiét, a sorozat rajongóiét és azokét, akik nem foglalkoztak egyikkel sem. Nagyon jól vegyítik a klasszikus, Telltale-től megszokott point-and-click játékmódot és a Jurassic Park akció alapú játékmenetét. Míg az utóbbinál az volt az érzésünk, hogy egy filmet irányítunk játék helyett, a Walking Dead esetében úgy érezheted magad, hogy te vagy Lee Everett. Te irányítod minden mozdulatát. Igaz az akciók kezelése szokatlan, nem túl „ortodox” módon történik, de mindezt olyan ügyesen, hogy az egész sokkal realisztikusabbnak hat, ami Lee Everett-et egy átlagos fickóvá változtatja és nem az akciójátékokból megszokott, semmiből előtűnt, mindenre képes akcióhős figurát kapjuk.
Lee-nek nem csak mozdulatait irányítjuk, hanem döntéseit is. Különböző okokból, időről-időre fontos döntéshelyzetek elé vagyunk állítva, ami körülöttünk lévő emberek életét is befolyásolja. Ezen döntéseknek más-más súlya van a történet során. Van ami „csak” a túlélők véleményét alakítja rólunk (interaktív dialógok), míg más döntéseink az egyik karakter halálát és a másik életben maradását
eredményezi. Tényleg úgy érezhetjük, hogy a játék egész világát irányítjuk. Továbbmegyek, az első rész végén kapunk egy kis előzetest a következő epizódból, ami betekintést enged „a döntéseink által előidézett jövőbe”.
Persze volt néhány kifogásolni való a grafikában és volt néhány probléma a hanggal, mint általában a Telltale játékoknál, de egy szó, mint száz, hihetetlenül lenyűgözött az első rész.