Ébredés

2013 jan 19. | Egyéb, Életmód, Üzlet

 

 

Mit jelenthet ez a szó? Milyen erős tartalmi vonzatai lehetnek ennek a kifejezésnek? A most olvasott publikációban egy elterjedt tudatmódosító szer áll a középpontban. Egy tiltott szer, ami mára egy üzletággá nőtte ki magát a fiatalok körében. Cikkem főszereplője nem más, mint a fű.

 

 

Feldmár András- Ébredések című műve gondolkodtatott el azon, hogy mindenki csak beszél, illetve statisztikát ír a különböző drogok elterjedéséről, használatáról. 

Az iskolákban gyakran drog ellenes előadásokat tartanak, melyben filmeket néznek, beszélnek a tiltott szerekről. Vettem részt ilyenen, pontosan tudom milyenek az ilyen foglalkozások. Általában az előadók nagyon kis százaléka mondhatja el magáról, hogy tudja miről beszél, miről tart órákon át tartó előadást, ugyanis gyakran az első kérdések egyike szokott lenni, hogy próbálta-e már az egyes drogfajtákat. Erre a kérdésre a válasz pedig általában a nem. Ilyenkor mindig eszembe jutott a mondás: Aki nem tudja, az tanítja. Furcsa az is, ha olyan ember beszél erről, aki nem próbálta a szereket, és furcsa az is, ha olyan mondja, hogy ne próbáljam ki, aki már csinálta. Mentségükre legyen mondva, minden anyagról tudni, hogy mit okoz, nem kis teljesítmény.
Ritkán olvasni olyan publikációt is, amelyben az egyes fogyasztókról írnak. Mindenki tudja az ellenszerét a drogról való leszokásnak, de amikor oda kerül a sor, hogy cselekedni kéne, mert baj lesz, akkor hirtelen megtorpan az okosság és gyors kihátrálás kezdődik a felelősség alól. Majd minden kezdődik elölről.

Itt érkezünk el a valódi problémához. Kitől lehet megvenni az anyagot, ki termeszti és kinek van haszna azon, ha több ezer emberhez eljut?

Mára hatalmas piaca van az egyes drogoknak, az üzlet pedig egyre növekszik. Nem nehéz elérni a tiltott szereket és nem is gondolnánk, hogy hányan tartoznak a hálózatba. Vannak komoly alvilági figurák és vannak kishalak is. Vannak elosztók, akik szétszórják a cuccot a vásárlók között és vannak a háttérben megbújó termelők, akik várják a hasznot és irányítják a szálakat. Mindenki verseng egymással a nagyobb haszonért. A hálózat tagjai kijátszanak mindenkit, hogy ne kapják el őket árusítás közben, mert annak végzetes következményei is lehetnek. Ez a megfontoltak tábora, akik a rendőrséget is hülyének nézve vígan dolgoznak egyes köztereken.
Ezzel szemben léteznek a kis halak, akik sokkal figyelmetlenebbek, nagyobb a rizikó az üzleteikben. Maszek vállalkozók a piacon, akiket nem befolyásol a maffia által működtetett piac. Hamar építenek ki hálózatot és hamar mennek tönkre. Ha buknak, akkor buknak, ha nem akkor nem. Nem jelent számukra nagy tétet a dolog. Ezzel bajba sodorva önmagukat és a fogyasztót is egyben. Innen kerülnek ki a szennyezett szerek. A működési elv itt is ugyan az mint a maffiánál csak sokkal gyorsabban és sokkal rosszabb minőséget dobnak piacra. Persze itt is a haszonért dolgoznak, de vajon megéri-e egy átlag fogyasztónak kockáztatnia?

Alapjáraton aki fűhöz nyúl az tudja mire számítson. Egyfajta bevezetésnek is nevezhető ez a keményebb fajtájú anyagok felé. Valaki megáll ennél a szernél, valaki tovább megy. Mindenkinek a maga döntése ez, de ha egyszer bukik, akkor hatalmasat koppanhat. Neten hatalmas tárház szolgál a hatás leírására így én nem is teszem meg. Annyit fűznék hozzá, hogy egyfajta kényszer legyőzése lehet ez, amit a személlyel szemben állít a mindennapi élet. Röviden megfogalmazva egy kis időt jelent a hatás, amíg kikapcsolhatsz és nem kell törődnöd a problémákkal. Mindent jobban érzékelsz, király hangulatod lesz tőle, a kihívások legyőzhetőek lesznek. Aztán mikor „felébredsz”, koppansz egy jó nagyot.A drogfogyasztás motivációja talán lehet egyfajta menekülés egy letisztult világba, amit mindenki keres magában, de valakinek egy élet kevés rá, hogy megtalálja.

Mi is lehetne aktuálisabb téma a mai társadalomban, mint ennek a kérdésnek a tárgyalása. Manapság egyre több fiatal nyúl tiltott szerekhez, de egyre kevesebben gondolkodnak el azon, hogy vajon miért. Mit jelent számukra az anyag megvétele és mi az, ami arra sarkallja őket, hogy megvegyék. 

A teóriák persze keringenek az egész témával kapcsolatban.
A társadalom alapjában véve a fogyasztókat ítéli el, de nem gondolnak bele egyes, a közvéleményt képviselő honpolgárok abba, hogy az a szerencsétlen csak megvette, de nem ő találta ki, nem ő volt az, aki létrehozta és anyagi hasznot húzott a terjesztésből. Ha mindenképpen ítélkezni akarunk, akkor az egész folyamatot kell vizsgálnunk és nem a jelenség végpontját. Gyakran a fogyasztók többségének fogalma sincsen arról, hogy miért is fizet. A már említett szennyezett anyagot kapják kézhez és ha már a szervezetükbe kerül az anyag, nem tudnak ellenállni a hatásnak. Gyakran ez vezet beláthatatlan következményekhez.
A fogyasztó megveszi, elfogyasztja és belehal. Ha a teste nem is, de az agya biztosan. És kit fognak hibáztatni ezért? Őt magát, holott a lépcsőfokokon nem ő áll, hanem mások. Ő csak a lépcső előtt toporgott és várta, míg valaki ledob neki valamit. A lépcsőfokokon pedig az igazi vétkesek állnak, akikről sosem derül ki, hogy kik is ők valójában.