Mikor költözik a kereskedelmi média vidékre, avagy A stáb a tanyán

Ahhoz már hozzá lehetett szokni, hogy a reality show-k az elnevezésükkel szemben vajmi keveset tesznek a valóság megismerése érdekében. Azon se lehet meglepődni, hogy amit bemutatnak a műsor keretei között, az ugyan – jó esetben – a manipulálatlan valóság, azonban ez közelében sincs annak, amiben a nézők többsége él. Többek között a VivaTv nagyobb reklámkampánnyal felfuttatott új programja is csak ezt az irányt folytatja.

A stáb a tanyán című műsorban öt fiatal, egy kivételével zenész tölt el pár hetet egy telekre bezárva, a gazda feladatainak és büntetéseinek engedelmeskedve. Általában ügyetlenkedések és megmosolyogtató pillanatok származnak abból, ahogyan az ilyen-olyan nimbusszal bíró srácoknak a szokatlan helyzetekkel kell megküzdeniük, amelyek ismeretlenek azok számára, akik nem dolgoztak gazdaságban. Ennyiből sejthető, hogy a többi reality-hez hasonlóan nagyon könnyed szórakozást tud adni ez a széria is, amelyeknek az ócsárolása már közhelyszámba megy, bár még mindig vezetni tudják a nézettségi listákat. Ezért csak néhány jelenségre szeretném ezzel kapcsolatban felhívni a figyelmet. Az egyik annak az abszurditása, hogy a médiában azért vonzza egy tevékenység a nézők figyelmét, mert azt ismert személyek végzik: ez vitte sikerre a két népszerű kereskedelmi csatorna vacsorás műsorait is. Befizetnék arra, hogy érdekelne-e valakit egy olyan műsor, ahol átlagemberek főznek egymásnak vagy tanyasiak végzik a mindennapos teendőiket, olyanok, akik nem bírnak sajátos image-dzsel, és valószínűleg nem tudnak fesztelenül viselkedni kamera előtt. Úgy tűnik, hogy a nagyobb nyilvánosság szinte csak akkor érdeklődik a hétköznapi személyek, így gyakorlatilag a saját tagjai iránt, ha különleges helyzetekben – például tehetségkutató, párkereső – jelennek meg. Arra a következtetésre se nehéz jutni, hogy ezekben a műsorokban az izgalmas, vicces helyzetek mindig felülírják a valóság bemutatását – mint amire például a dokumentum- és tudományos filmek törekednek – és sokkal jellemzőbbek a mesterségesen előállított helyszínek és viszonyok, mint a hétköznapiak. Ha azt nézzük, hogy átvitt értelemben milyen állításokat tesznek ezek a műsorok a bennük megjelenő világról, akkor arról is lehetne beszélni, hogy ál-valóságokat teremtenek meg – olyan üveggömböket, amelyeknek a mechanizmusai nem működnek a nagy testvér háza vagy a momentán vendégeket fogadó tanya határain túl.

Fel lehetne vetni még sokféle kérdést ezekkel a műsorokkal kapcsolatban, például a pszichológia, az esztétika vagy a marketing oldaláról, vagy azt is, hogy mennyire viselkedhetnek természetesen a szereplők úgy, hogy minimum egy stáb figyeli őket, de most csak egy pozitív példa következne arra, hogy nem feltétlenül „sekély e kéj”, amit egy valóságshow nyújthat. A régebben egy alapvetően tudományos csatornán vetített Készételek pokla című műsorban brit fiatalok kerülnek el olyan helyszínekre Délkelet-Ázsiában, ahol a nyugati világba importált élelmiszereket készítik el. Ők is feladatokat kapnak, a mindennapos munkálatokban kell részt venniük ilyen-olyan formában. Első blikkre nem is nagy a kontraszt VivaTv műsorához képest, azonban néhány epizód megtekintése után feltűnnek a különbségek.

A tanyai műsor könnyed feladataihoz mérve a Készételekben valóban megterhelő és/vagy gyomorforgató munkákat kell elvégezniük a szereplőknek, akik egyébként nem bírnak olyan megérdemelt vagy érdem nélküli hírnévvel, mint a magyar sorozat szereplői. Csak az átlagos angol (iskolázottabb) fiatalokat testesítik meg, tehát az ő esetükben nem építettek a hírnevükre és az image-ükre a széria készítői. Viszont a legfontosabb különbség abban található, hogy hogyan ábrázolják a valóságukat. A stáb a tanyán-ban igen sztereotip és úgy gondolom, idealizált színezetet kap a helyszín: fehér inget, fekete mellényt viselnek a tanyasi fiuk, szalmaágyat adnak a vendégeknek, és gépesítésnek gyakorlatilag a nyomát se lehet látni a birtokon. A Készételekben nemhogy ezzel a “megszépítéssel” nem lehet találkozni, hanem pontosan ennek az ellentéte jellemző: naturalista módon vágják a nézők képébe, hogy milyen körülmények között készítik el az áruházak polcain található ételeket. Míg a Viván egyfajta globalizációtól mentes – szerintem ritkaságnak számító – állapotában mutatják be a vidéki életet, addig a Készételek a globalizációnak azt az oldalát tárja a nézők elé, amivel véleményem szerint a társadalom többsége nem foglalkozik és amit finoman szólva az olcsó munkaerő felhasználásának, markánsabban kizsákmányolásnak lehet nevezni. Így ez a műsor nemcsak show-ként funkcionál, hanem a részvevőit és a nézőket is hozzásegíti annak a globalizációnak a megismeréséhez, ami szerintem megkerülhetetlen manapság. Nekem ez a műsor bizonyította be, hogy egy reality show nemcsak a műsorszünetekben megjelenő reklámok megrendelőinek az üzleti érdekeit szolgálhatja, hanem azt is, amit kulturális vagy közérdeknek lehet nevezni.

A képek az sg.hu és a locksleynet.com oldalakról származnak.

Comments are closed.

Facebook