Új alkalmazás menthet ki minket egy félresikerült randiról

 

Valljuk be, mi is voltunk már áldozatai kínos randiknak, ami nem vezetett sehová. De nyugalom, úton a segítség, méghozzá – hogy egy kis képzavarral éljek – egy alkalmazás személyében, ami egy bejövő „mentő” hívást kínál.

A Bad Date Rescue alkalmazást ami az eHarmony.com fejlesztett ki és tett közzé a héten. Az alkalmazás segítségével bejövő „álhívást” intézhetünk magunkhoz, ami lehetőséget ad arra, hogy elmeneküljünk egy randiról, ha nem alakul túl fényesen.

„Rengeteg oka lehet annak, hogy el akarunk menekülni egy randiról,” – mondta Arvind Mishra, az eHarmony termékmenedzsment osztály igazgatója. „Mindannyian együttérzük, hiszen mind voltunk már félresikerült randin.”

Az ingyenes alkalmazás számos módon beállítható az „álhívásra”. A felhasználók névjegyükből kiválaszthatnak egy telefonszámot a hívásra, például az anyjukat vagy egy barátjukat. Az alkalmazás elmenti a kiválasztott ember képét és megjeleníti, amikor az „álhívás” beindul. Komplett forgatókönyvek is járnak az alkalmazáshoz, mint mondjuk „egy szomszéd hív, hogy csőtörés van” vagy „anyukám hív, hogy a nővéremnek most született meg a gyereke” vagy mondjuk „a főnököm azt mondja, hogy azonnali segítségre van szüksége”.

„Lehetőséget kínál arra, hogy megmenekülj a kínos szituációból anélkül, hogy megbántanád az illetőt” – magyarázta Mishra.

Az alkalmazás beállítható a randi előtt egy adott időpontra, és helyet kapott egy „gyors-mentés” funkció is, ami egy gombnyomás után néhány másodperccel beindítja az „álhívást”.

„Rengeteg oka lehet annak, hogy el akarunk menekülni egy randiról. Mi segítséget adunk abban, hogy mindezt viccessé, könnyűvé és udvariassá tegyük.” – tette hozzá Arvind Mishra.

Néhány személyes hozzáfűzni való

  • Az alkalmazás jelenleg csak iPhone-ra elérhető.
  • Hasonló dolog régóta létezik. A Samsung telefonoknál ez gyárilag elérhető. Igaz nem választhatunk ki nevet, telefonszámot, csak egy Ismeretlen telefonszámról érkező hívást jelez.
  • Sok ember tud az alkalmazásról, nagy a lebukás veszélye.
  • Attól, hogy egyszer megmenekültünk, még nem bekkeltük ki a következő beszélgetést, amikor is – mondjuk egy randi esetén meg kell mondanunk, – ha nem vagyunk ultra-parasztok – hogy nem fog működni.
  • Ne neveljük már magunkat a hazugságra! 

 

The Walking Dead (1. rész)

A Telltale új játéka
(Készült egy regény, amiből készült egy sorozat, amiből készült egy játék…)

Egy nagyszerű regény, egy sikersorozat és egy „függőséget okozó” játék. Kész sikersztori. A Telltale már többször próbált a médiából adaptálni, amik vagy sikerrel, vagy kudarccal végződtek. Jurassic Park? Valami siker féle. Vissza a jövőbe? Kudarc. Sam & Max? Siker. Lényeg a lényeg, a Telltale teljesen alkalmasnak bizonyult arra, hogy kedvenc képregényeinket, filmjeinket, sorozatainkat életre keltse. Az „átlag” miatt viszont kicsit szkeptikus voltam a játékkal kapcsolatban.

Mivel egy öt epizódból álló játékról beszélünk, ezért az összegző értékelést a végére hagyom.

1. rész: Egy új nap

Ahelyett, hogy Rick Grimes-ot és enyhén ellenszenves barátaiból álló csürhéjét követnénk, a Telltale úgy döntött, hogy kiagyal néhány új hősfigurát a játékba. És belép a történetbe Lee Everett, egy elítélt gyilkos (bonyolult), aki megszabadul a bilincs fogságából „hála” egy hullának, aki bekacsázik a rendőrautó elé, ami a börtönbe szállítaná. Néhány montázs az autóbaleset utáni ébredezésről, emlékképek, menekülő emberek. Már sejthetjük, hogy a zombi apokalipszis pillanatokon belül kezdetét veszi.

Mire Lee magához tér, az őt szállító rendőr már zombivá változott. Nem kellett sokat várni az első élőhalottra (király)! Miután Lee cipóra veri a zombi-rendőr fejét, eljut egy közeli – tipikus amerikai kertvárosi – házhoz és találkozik egy kislánnyal (Clemetine), akinek a szülei, nos… vakációznak. És „biztosan” visszajönnek érte. Everett a szárnyai alá veszi és neki áll, hogy segítséget, élelmet, vizet és menedéket találjon a húsra éhes szörnyetegek elől, akik a társadalom falait próbálják szétverni.

A Walking Dead első része megadja a játék alaphangulatát (hozzáteszem nagyon ügyesen és jól), kiszolgálja mindenki igényét. A regény rajongóiét, a sorozat rajongóiét és azokét, akik nem foglalkoztak egyikkel sem. Nagyon jól vegyítik a klasszikus, Telltale-től megszokott point-and-click játékmódot és a Jurassic Park akció alapú játékmenetét. Míg az utóbbinál az volt az érzésünk, hogy egy filmet irányítunk játék helyett, a Walking Dead esetében úgy érezheted magad, hogy te vagy Lee Everett. Te irányítod minden mozdulatát. Igaz az akciók kezelése szokatlan, nem túl „ortodox” módon történik, de mindezt olyan ügyesen, hogy az egész sokkal realisztikusabbnak hat, ami Lee Everett-et egy átlagos fickóvá változtatja és nem az akciójátékokból megszokott, semmiből előtűnt, mindenre képes akcióhős figurát kapjuk.

Lee-nek nem csak mozdulatait irányítjuk, hanem döntéseit is. Különböző okokból, időről-időre fontos döntéshelyzetek elé vagyunk állítva, ami körülöttünk lévő emberek életét is befolyásolja. Ezen döntéseknek más-más súlya van a történet során. Van ami „csak” a túlélők véleményét alakítja rólunk (interaktív dialógok), míg más döntéseink az egyik karakter halálát és a másik életben maradását eredményezi. Tényleg úgy érezhetjük, hogy a játék egész világát irányítjuk. Továbbmegyek, az első rész végén kapunk egy kis előzetest a következő epizódból, ami betekintést enged „a döntéseink által előidézett jövőbe”.

Persze volt néhány kifogásolni való a grafikában és volt néhány probléma a hanggal, mint általában a Telltale játékoknál, de egy szó, mint száz, hihetetlenül lenyűgözött az első rész.

Nexus 7 (2. rész)

Google Nexus 7

Legutóbb a Nexus 7 jellemzőinél hagytuk abba. Most folytatjuk a „mellette érvekkel”. Ne is rizsázzunk tovább, vágjunk bele!

 

PRO

Ez egy Nexus:
Miért fontos, hogy „Nexus” legyen? Mert ez a készülék sokkal hamarabb frissítve lesz, mint a többi. Úgy tűnik, a Google-nek elege lett abból, hogy a gyártók lassan alkalmazzák a Google által kiadott frissítéseket, és ezért elkezdte árulni a saját, Nexus márkával ellátott eszközeit, mint a Nexus 7. Ezzel teljes ellenőrzést nyertek a Nexus felett. Nincsenek gyártók, nincsenek beszállítói akadályok. Ha a Google frissíteni akarja a készüléket, akkor már megteheti és frissíteni is fogja.

 

Teljesítmény:
Hála a Jelly Bean-nek, a hozzá tartozó „Project Butter”-nek és a Tegra 3 processzornak, a Nexus 7 az egyike a leggyorsabb táblagépeknek, amit valaha láttam. A felhasználó számára teljesen folytonos élményt nyújt a készülék. Az alkalmazások közötti váltás rendkívül gyors, nincs szaggatás az átmenetekben, a legerősebb HD játékok magas képfeldolgozási sebességgel futnak és a „multi-tasking” sem jelent problémát.

Méret és Dizájn:
Biztos vannak, akik ezzel nem értenek egyet, de nekem a 7” táblagép a tökéletes méret. Könnyen hordozható, hosszabb ideig, egy kézben tartva is kényelmes (csak 340g). De nem csak a méret a lényeg. Lenyűgöző, ahogy az ASUS és a Google megtervezte ezt a táblagépet. Úgy értem ott van ez a műbőr-gumi szerű hátlap, ami puha és jó tapintású, mégis elég tapadós, hogy a kezedben maradjon.  A kijelző körül elég hely van ahhoz, hogy meg tudd fogni a készüléket anélkül, hogy hozzáérnél az érintőképernyőhöz (az nagyon idegesítő tud lenni).

Kijelző:
A maga 216ppi-vel a Nexus 7 lehet, hogy nem érdemli meg a „retina” jelzőt, de azért átkozottul jó. Az IPS LCD kijelzővel elég világos, nincs „ghosting” és a színek is sokkal természetesebbnek hatnak, mint mondjuk egy AMOLED-nél. A HD filmek/videók lenyűgözőek, a látószögek teljesen rendben vannak és kevésbé maszatolódik, mint a többi tablet.

Jelly Bean:
Az Android 4.1 és a Nexus 7 egy mennyei párosításnak tűnik. Míg a főmenü és a nyitókép úgy viselkedik, mint egy telefon esetében, addig majd minden Google alkalmazás a táblagépnek megfelelő megjelenést használja. A főmenü rácsszerkezetében az ikonok nagyobbak lettek, ami néhány widget-nek jót is tesz. Az újragondolt „értesítések” a Jelly Bean-ben olvashatóak a 7”-os képernyőn, a Google Now rendkívül gyors, az áttűnések gyönyörűek, és a feladatváltó hezitálás nélkül felugrik.

Játék:
A Nexus 7 bemutatása után a Google I/O-n az NVIDIA azt mondta, hogy ez a 7” méret tökéletes a játékra, mert olyan volt, mintha egy gamepad-ot vagy kontrollert fogtak volna. Én sem gondolom másképp. Sokkal könnyebben elérhetőek a játékot irányító gombok, mint egy 10”-os tablet esetében. Az, hogy a Nexus 7 az NVIDIA Tegra 3-as processzorát használja, különleges kiváltságokkal jár. Például játékok esetében, amik kifejezetten az olyan eszközökre lettek tervezve, mint ez. A Shadowgun és a Dead Trigger például nem lesznek olyan szépek egy nem Tegra eszközön.

Élettartam:
Az N7 egy 4325mAh akkumulátorral rendelkezik, ami „aktív használat mellett” akár 8 órán át is bírja. Nem tudom mit jelent a Google-nek az „aktív használat” de azt igen, hogy majdnem egész nap ellehetsz a nyomkodásával. Ha csak egyszer-kétszer használod, mondjuk szórakozás céljából, akár egy napnál is tovább bírhatja. Valószínűleg nem fog díjat nyerni az akkumulátor élettartamáért, de nem is frusztrál majd.

 

A NEM ANNYIRA-PRO

Tárhely:
Ha azon gondolkozol, hogy vegyél egy Nexus 7-et, vegyél egy 16GB-osat. 57.000 forintodba fog fájni, de hidd el, megéri az extra tárhelyet. Bőven meg lehet telíteni a 8GB-os tárhelyet. Maga az operációs rendszer 2GB körüli helyet foglal.

Hátsó kamera:
Engem nem érdekelt, hogy nincs benne kamera, de lehet, hogy néhányatoknak hiányozni fog. Ha egy hatalmas üvegtáblával akartál fényképezni, akkor ez nem a legjobb választás. A legtöbb táblagépnek manapság már van kamerája, bár szerintem – mint ahogy az 1. részben említettem – árcsökkentés céljából hagyhatták ki a Nexus 7-ből.